A rendszerváltás előtt a tököli katonai reptér évtizedekig titkos objektumként, mint Pestvidéki Gépgyár, még nevével sem utalt az ott folyó tevékenységre. Hivatalosan senki nem tehetett említést arról, hogy tudja, mi folyik a hatalmas kőkerítések mögött, az ott dolgozók szigorú titoktartási nyilatkozatot írtak alá.

Mindent megtettek, hogy ki ne derüljön, hadiüzem ez a javából, a környező utakra még a fényképezni tilos táblát is kitették — éberségből. Egyedül a megyei vendéglátó vállalat nem tudott a tilalomról. Az objektum bejáratánál üzemelő kocsmájuk ugyanis Repülő Italbolt néven működött. És ezért senki nem tett panaszt...

Egyszerűen megfejthető, de találó elnevezés volta Fülügy Presszó a kémközpont szomszédságában vagy a Könyvtár a sajtóház az Izsáki Tanszék a Közgáz közelében. Jellemző és természetes az is, hogy a köznyelvben nem terjedtek el az előző rendszer eufemisztikus ködbe burkolt elnevezései, minta Barátság, a Napsugár, a Turista. A kocsma járók szívesebben használták a maguk kreálta neveket, a Don-kanyart, a Hatcsöcsűt, a Kispiszkost, a Csirkét, hogy csak néhányat említsünk azok közül, amelyek megérdemelnének egy ráérő szociológust.

Azok állítólag amúgy is isznak.