Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Pokolba a siránkozással!
2020. március 03. írta: Kovács Gábor Maláta

Pokolba a siránkozással!

pokolba.jpgNem értem az embereket! Ahelyett, hogy örülnének, hogy megérték a nyugdíjas korukat, amiatt panaszkodnak, hogy hány régi szesztestvérük, ivócimborájuk dobta fel a talpát, vagy ha úgy tetszik halt bele szenvedélyébe.

Ilyenkor az persze nem jut eszükbe, hogy azok közül, akik, nap mint nap elindultak a munkahelyükre és ott töltötték mindennapjaik legnagyobb részét, vajon többen élték-e meg a békés nyugdíjas éveket? Mert nemcsak a szenvedélyek, hanem a munka is jócskán szedi áldozatait.

És persze az sem jut az eszükbe, hogy hányszor hajszolták bele magukat és társaságukat újabb és újabb körökbe.

– Ne rohanj, az asszony úgy is megvár!

– Igyunk még egyet a barátságra!

– A sör nem alkohol, sőt kifejezetten egészséges, nehogy ne igyunk még egyet!

Mindenkinek ismerős mondatok, ugye? Vagy bennünket marasztaltak, vagy mi marasztaltunk másokat. Idővel aztán már maradtunk magunktól is, asszony már úgyse várt otthon, meg egyébként is, senki se.

A másnaposság pedig úgy épült bele életünkbe, mint a mondén életbe vetett hitünk, mint az, hogy mi aztán kispolgári karriert nem építünk. Szellemi szabadfoglalkozásúak voltunk, filmgyári statiszták, figuránsok, vízóraleolvasók, kérdezőbiztosok, tűzoltókészülék-ellenőrök.

Mindegy is volt, csak rendelkezhessük az időnk felett, hogy időben ott lehessünk a kocsmában a névsorolvasásnál, vagy mint az örökké késő Maci, aki a záróra után szerzett potyapercek élmunkása volt, ha már az első körökről lemaradt. ,,Mélyvízi életforma volt" – írja Bereményi Géza, és igen, tényleg ritkán kerültünk a felszínre, élveztük az életet és kacagtunk a szigorú órarendben dolgozókon.

Ezt a viszonylagos kis szabadságot is rossz szemmel nézte a rendszer, muszáj volt kamu foglalkozásokat bejegyeztetni a személyi igazolványba, nehogy közveszélyes munkakerülés legyen a vége. Én emiatt fizettem havi ezer forintot egy maszeknak, hogy bejelentsen, mint betanított lakatost.

Persze ittunk. Felelőtlenül és meggondolatlanul – kit érdekelt a jövő, amikor jól elvoltunk a jelenben? Az idő persze nem nekünk dolgozott, de túléltük magunkat. Voltak, akik lassan beilleszkedtek, voltak, akik megmaradtak a régiben, de az ital megmaradt, ha már egyre kevésbé durvultunk is bele a piálásba.

A túlélők között van ilyen is, olyan is, és felesleges siránkozni, hogy a többi törzsvendég kihalt körülünk, hogy az egész életünket elherdáltuk, mert egyáltalán nem biztos, hogy tényleg elbasztuk.

Szóval lehet nevetni!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr7715502388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sanyi Pap 2020.03.05. 09:56:22

Azért nem volt egyszerű szembemenni a külső nyomással tiltással leszólásokkal kritikákkal és büntetésekkel. Egy olyan társadalomban ahol az összes agyatlan vagy félművelt bunkónak államilag beprogramozták hogy mi a helyes, építeni a szocializmust,tanulni amit ők tanítottak hogy ember legyen belőlünk,dolgozni egész nap éhbérért hogy ellophassanak mindent,együtt tapsolni a pártitkárokkal az ünnepélyeken és lelkesen énekelni az internacionálét és elviselni hogy úton-útfélen a pofánkba vágják hogy deklasszált elemek senkiházi naplopó börtönbe való huligánok vagyunk. Viszont ez az állandó presszió intelligens kreatív kőkemény individualistákká tett minket és kiépítettünk egy széles kapcsolatrendszeren és igazi barátságokon alapuló rendszerellenes és nonkomform párhuzamos társadalmat ahol félszavakból is megértettük és szerettük egymást. Ezért nem leszünk soha magányosak mert valódi és igazi életet éltünk és reményeim szerint még élünk is a mai napig.

Kovács G. Maláta 2020.03.05. 22:56:31

@Sanyi Pap: Ez szép volt! Meg is hatódtam!