Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Sörözés a legjobb baráttal
2020. február 17. írta: Kovács Gábor Maláta

Sörözés a legjobb baráttal

sort.jpg

Ha az ember évek óta iszik a legjobb barátjával, akkor az egy meglehetősen unalmas tevékenység. Az élet fos és lassan csordogál, nem sok minden történik az emberrel és már minden történet ismerős. Azt azonban mégsem mondhatjuk, hogy nem a beszélgetés, hanem a piázás miatt támasztjuk együtt a pultot.

Mondhatom én a legjobb barátomnak, hogy nem szeretek már kocsmába járni, inkább otthon iszom, nem hiszi el. Pedig tényleg nem szeretek kocsmába járni. Ott lenni – ha nem is mindig – már igen. De keresztül utazni a szutykos városon, hogy egy komfort nélküli helyen drága sört igyak, ami már megpimpósodott a hordóban álldogálástól, amit a pincér lök elém unott mozdulattal, ezt csak a legjobb barátjáért vállalja az ember.

A legjobb barát valahogy mindig előbb ér nálam a kocsmába, mikor beérek a sörözőben már issza a sörét és osztja az észt. A csapos meg hallgatja. Vagy, ha vannak vendégek, azok is. Mert a barátom a szociális ivó és mindenkivel szóba áll, aki hajlandó beszélgetni vele. Megy a duma, többnyire a sörökről, a piálásba belehalt régi szesztestvérekről, néha intellektuélis dolgokról, filmről, vagy irodalomról és persze legtöbbször a semmiről. Az ember rákényszerül a részegségre, ha ostobákkal tölti az idejét, mondta egy nagyképű piás, Ernest Hemingway, aki ugyan fejbe lőtte magát, de mégiscsak a piálásba halt bele. Sok ostobával tölthette az idejét és biztos nem volt legjobb barátja.

De ez csak hülye maszatolás, hogy mi mások – az ostobák, bürokraták, az inkompetens politikusok, a romló életszínvonal, vagy az afrikai sáskajárás – miatt isszuk a sört nyakló nélkül. Egy fenét! Szeretünk sört inni, és kötekedni a másikkal, mert annak ellenére, hogy a szabadság a legfontosabb mindkettőnknek, majdnem mindenben különbözik a véleményünk. Például neki a film a művészet, nekem az irdodalom. De nem csak ezekben, nem meggyőzhető egyikünk sem, hanem semmiben – már csak azért azért sem, mert ezzel bosszantja a másikat.

Ez a legjobb barátok között megengedhető cukkolás, melynek boldog hallgatósága a kocsma közönsége is olykor, soha nem végződött öri-hariban, de még csak sértődöttségbe sem. Harminc éve mondunk ellent egymásnak és bár Gabikám feje néha belilul, de ilyenkor lehúzza a keze ügyében lévő korsó tartalmát és visszavág. Nem az üres korsóval persze, hanem verbálisan. Újabb – kizárólag cseh – söröket rendelünk és kezdjük előlről.

A legjobb barátom persze nem alkoholista, ezt általában a hatodik sör után beszéljük meg, ha nekem egyáltalán sikerül addig eljutnom, mert szerinte én már nem bírom az alkoholt és hamar berúgok. Szóval isszuk a sört, mindig csak sört, néha nekem lecsusszan egy Unicum is, de barátom csak sört és mindig megbeszéljük, hogy mi tulajdonképpen nem is vagyunk iszákosok, csak a sör szerelmesei. Erre a tizedik sör után jövünk rá, de akkor már mindegy, úgyis záróra van.

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr7215477854

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.