Abbey d'Orval: Vallon nemzetiségű trappista kolostor Belgiumban, közel a francia határhoz. Az 1070-ben alapított kolostort az évszázadok során többször is kirabolták, maradványai ma is láthatók az 1920-as években épített új épületek mellett. A sör halvány borostyán sárga, a többi trappista sörhöz képest viszonylag gyenge, mindössze 5,2% alkoholtartalmú. A másodlagos erjedés az üvegben zajlik le, ezért palackozás előtt még egy kis élesztőt és folyékony cukrot adagolnak az üvegekbe, ahol az erjedés hat-hét hétig tart.
agávésör: (lásd Pulque)
alacsony alkoholtartalmú sör: Azokat a söröket sorolják ide, amelynek alkoholtartalma nem haladja meg a két százalékot. Hasonlóan az alkoholmentes sörhöz ezeknek az italoknak sincs izgalmas ízük, fogyasztásuk épp ezért jelentéktelen.
alagútpasztőrözés: A kiscsomagolásban (palack és doboz) levő sör átküldése egy hevített rendszeren (alagúton). Célja a sör szavatossági idejének meghosszabbítása.
ale: Az eredeti kora középkori angol ale komlózatlan sör volt, mely ma már nem létezik. A mai – természetesen már évszázadok óta komlózott – felsőerjesztésű ale-eket a világostól a borostyánszínen át az egészen sötétbarnáig terjedő színskála, különféle keserűségértékek, alkoholtartalom, és jellemzően gyümölcsös utóíz jellemzi. Több altípusa is létezik. Mindaddig amíg a nagy multinacionális sörgyártok nem vásárolták fel az angliai üzemek egy részét, valamennyi főzdének volt ale-recept alapján főzött söre.
ale house: Sörház, a pub elődje. A középkori Angliában nevezték így a sörmérő helyeket.
ale knight: Sörlovag. Gúnynév a 16-17. századi Angliában. Azokat nevezték így, akik meglehetős gyakorisággal látogatták a sörházakat.
alewife: A középkori Anglia sörházaiban dolgozó nő, aki a sör mellett nem egyszer saját bájait is árulta.
alkohol: Az alkohol közvetlenül a szénatomhoz kapcsolódó -OH csoportot tartalmazó szerves vegyület. (A kémiai nevük -ol-ra végződik) A természetben az illóolajok tartalmaznak nagyobb mennyiségben szabad alkoholt. A természetben keletkezhet alkohol erjedés során is, a nitrogénmentes szerves vegyületek – főleg szénhidrátok – oxigén mentes (anaerob) lebomlása során.Az erjedési folyamatok során a specifikus élesztőgombák által termelt enzimek határozzák meg, hogy az erjedés tejsavas, vajsavas, alkoholos, illetve némi oxigén jelenlétében ecetsavas lesz-e. Az alkoholos erjedés során az élesztőgombák melléktermékként széndioxidot szabadítanak fel. Innen származik pl. a sör, a pezsgő természetes széndioxid tartalma.
alkoholmentes sör: Az ilyen sörök kifejlesztése mögötti gondolkodás elsősorban az egészséges életmód és a motorizált világ hatásait tükrözik. Miért isznak emberek egy, a normál sörtől látszólag megkülönböztethetetlen italt, aminek az alkoholtartalma legfeljebb fél százalék? Talán, mert ez lehetővé teszi, hogy ivás után szabályszerűen vezethessenek autót. Vagy talán azért, mert elhiszik, hogy ez a termék úgy tartalmazza a sör értékeit, hogy közben nem okoz mámort.
alkoholtartalom: A átlagos sörök alkoholtartalma 2,5 és 6% között változik. Ha a sör alkoholtartalma ennél alacsonyabb, akkor alacsony alkoholtartalmú, vagy alkoholmentes sörröl beszélhetünk. Azonban az alkoholmentes sörök is tartalmaznak valamennyi (legfeljebb fél százalék) alkoholt. 6% felett már magas alkoholtartalmú sörökről beszélünk. A 8% feletti alkoholtartalmú sörök készítéséhez már speciális élesztőkre van szükség.
alt: A Düsseldorfban és környékén főzött alt a kevés fennmaradt német ale egyike. Az alt németül „régit” jelent, ami felettébb találó megnevezés, mert miközben a német sörfőzők többsége áttért az „új” stílusra: a lager sörre, egyes városokban, köztük Düsseldorfban és Kölnben, a sörfőzők megesküdtek, hogy soha nem mondanak le az ale élesztőről. Maradtak a hagyománynál, és az altbiert, akár déli unokatestvérét, a kölscht, a mai napig melegen erjesztik, amit a hideg érlelés (lagerezés) időszaka követ. Így hát e két sörnek közösek a gyökerei. A düsseldorfi sörfőzdékből kikerülő altoknak vonzó bronz- vagy sötét rézszínük van. A szín nem a véletlen műve; a sörfőzők szándékosan használnak különleges malátákat, hogy a sört olyan sötétre színezzék, ami megtéveszti a tapasztalt ínyenceket is.
alumíniumhordók: A különböző kivitelű fémhordókat – alumíniumból és rozsdamentes acélból – az amerikai sörgyárak már az 1930-as években sikerrel alkalmazták. Bevezetése, de főleg az elterjedése mégis lassú folyamat volt. A söripari szakemberek szilárdsága és jó hőszigetelése miatt ragaszkodtak a fahordóhoz. Ha ugyanis a sör nem volt pasztőrözve, vagy nem volt export minőségű, a szállítás közbeni melegedés nagyon rontotta a minőségét. A II. világháború utáni gazdasági fellendülés idején az alumíniumhordók mégis kiszorították a fahordókat, mert kisebb súlyúak, jól tisztán tarthatók, alacsony karbantartási költségük és tökéletes záródásuk előnyt jelentett.
Folytatás: https://serteperte.blog.hu/2019/11/15/cimszavak_egy_sorlexikonbol_ame-bam
