Mikor az első Sörmentén Prága könyv készült, külön fejezetet szántunk a bezárt prágai kocsmáknak „Söröző rekviem" címmel, ugyanis a kilencvenes években sorra zártak be kedvelt sörözőink – az U malvaze,  Krušovická pivnice vagy az U dvou srdci, hogy csak néhányat említsünk.

A hazai rendszerváltás ugyan megtizedelte a régi törzskocsmákat is, bezárt az Ádám, az Erzsébet, a Kassai, de helyükön trendi helyek nyíltak. A bezárási hullám sokkal szigorúbban bánt azonban el a  „szocialista” években talponállóvá, italbolttá züllesztett kiskocsmákkal, az olcsó, főleg gyárak, ipari üzemek mellé telepített, gyakran csak sorszámozott, névtelen „vendéglátóipari egységekkel.

Manapság már nincsen munkásosztály, a vergődő kis vállalkozásoknál megszerzett jövedelem mellett egyre kevesebbeknek engedhető meg a vendéglői ivászat. Marad a kisboltban beszerzett, falnak támaszkodva elfogyasztott pia. És persze az otthoni ivás.

Egy régebbi írásban már írtunk a bezárni kényszerülő kocsmákról, de most induló sorozatunkban szeretnénk minél többnek, legalább néhány sorban, megadni a végtisztességet.

Először a rákospalotai „Sárga-erdő” remélhetőleg még csak tetszhalott – hiszen vevőt keresnek rá – söröző kerül sorra. A váci vasúttal párhuzamosan futó Pázmány Péter utca tulajdonképpen sor is lehetne, mert házak többnyire csak a szemközti oldalon vannak. A vasúti pályának támaszkodó telkeken műhelyek, vállalkozások találhatók.

A két szemközti oldal elég kontrasztos, hiszen emitt többnyire elhanyagolt udvarok sorakoznak, míg szemben családi házak állnak, a kertvárosias környék lezárásaként. Kétségtelen nem vendégcsábító a kerületnek ez a része, de talán a helyiek mégis csak megérdemelnének egy kellemes sörözőt, ahol elkvaterkázhatnának a szomszédokkal egy jó sör mellett.