Nem igazán értem, hogy mi abban a különleges, hogy egy sörgyár nem kizárólag a költséghatékonyság mentén főzi a sörét? Miért kell elmormolni egy Miatyánkat azért, hogy valamit kihagytak végre a sörükből, ami nem igazán odavaló? Vajon bocsánatot kérnek majd azért, hogy hosszú éveken át zengtek ódákat a pancsolt söreikről? Most akkor tényleg minden megváltozik? Nem alkalmazzák a High Gravity Brewing módszert? Nem gyorsítják az erjedést enzimekkel? 

Megannyi ünneprontó kérdés, azután, hogy hatalmas csinnadrattával bejelentették, hogy a Dreher sörcsalád sörei ezentúl kukoricagríz nélkül készülnek. Igen, és a többi Kőbányán készülő nagyüzemi sör? Az Arany Ászokból, a Kőbányai világosból is kimaradnak a pót- és aromaanyagok?

Ha igen, akkor itt az ideje az ünnepnek, hangozzék fel az Örömóda. Ha nem, mert csak arról van szó, hogy a kisüzemi sörfőzdék nyilvánvalóvá tették, hogy hosszútávon már nem lehet mindenkivel a könyvelő receptje szerint főzött söröket megitatni, akkor meg nincs ok az ünneplésre!

Félreértés ne essék, nagyon örülünk, hogy egyre több hazai nagyüzemi sörből kikerülnek a különféle pótanyagok, de vajon miért lett ez hirtelen a kommunikáció központi eleme? Ha belenézünk a kilencvenes évek bármelyik Maláta című, sörirodalmi és kocsmakulturális folyóiratába, vagy az elmúlt tizenöt év sörös blogbejegyzéseit tekintjük végig, azok közös eleme, hogy kritizálják a nagyüzemeket a kvázi sörhamisításért. 

Erre a változásra vajon miért kellett 2019-ig várni? Mert a Dreher sörök tényleg jobbak lettek, a Dreher Red ale-nek meg kifejezetten örülünk!.