Az ugye megvan, hogy milyen érzés hogy az ember jó ízűen belekortyolt egy korsó Pécsi Szalonba és kiderül hogy a csapos tévedésből egy Primátor Exkluzívot csapolt neki. Ja, hogy nincs meg, mert ez többnyire fordítva szokott előfordulni, vagyis, hogy Arany Ászokot kap Dreher helyett. Mondanivalónk szempontjából ez teljesen mindegy: a lényeg a csalódás, hogy megint csak a százhúsz kilós takarítónő ébred mellettünk pedig este egy húszéves bombázóval feküdtünk – na jó tíz sör és három Unicum után – az ágyba.

Ennyire persze nem volt katartikus élmény, de igen rosszul esett, amikor ma a megbízható békésszentandrási duplabak, a hét százalékos Betyárkirály helyett egy gyümölcsös stout Betyárkirályt mértek a poharamba. Én az eredeti Betyárkirályt pont azért szerettem, mert a típusára jellemző enyhe édessége, remek összhangot alkotott a sörlével együtt erjedő négyféle gyümölcs ízével.

Ez a „fruity stout” Betyárkirály azonban – hiába a névazonosság – egy, az eredetinél sokkal kevésbé izgalmas, visszafogott sör lett, ami lehet, ha nem Betyárkirályként iszom rendben is lett volna. De ez így nekem túlságosan kompromisszum kereső, az duplabak harsány ízeit lekerekítő „mássör” lett. Csalódás – pedig a csapos előre szólt, hogy ez a Betyárkirály nem az a Betyárkirály – így aztán csalódás maradt.

Vagyis nincs azzal baj, ha egy receptet megváltoztatnak, csak nevezzük már más  néven az újszülöttet, főleg, ha a legalapvetőbb dologban változtatunk – azaz alsóról felső erjesztésre módosítjuk a „gyereket”!