A klasszikus német búzasör honnan máshonnan is származhatna, mint a bajoroktól. Maga az elképzelés, hogy búzamalátából is lehet sört főzni minden bizonnyal egyidős a sörfőzéssel. A korai középkorban nyilván bármilyen malátázott gabonából megpróbálkoztak sört főzni, de legalkalmasabbnak az árpa bizonyult erre a célra.

A búza felhasználását a sörfőzéshez sokfelé, abból a megfontolásból is tiltották, hogy legyen elegendő alapanyag a kenyérsütéshez. Van azonban egy sokkal racionálisabb magyarázata is annak, hogy a búzasör nem terjedt el jobban: csak búzából régebben nem tudtak sört főzni. A gondot az jelentette, hogy a búzának az árpához képest szinte hiányzik a héjszerkezete, és igen magas fehérjetartalma, ez pedig a középkor sörfőzőit megoldhatatlan probléma elé állította.

A búzasör nagyon német találmány, illetve még pontosabban bajor. Definíciója szerint, legalább ötven százalék búzamalátából – a fennmaradó rész kizárólag árpamaláta – felsőerjesztéssel, zárt eljárással készülő sörfajta, mely nem tévesztendő össze a szintén német Berliner Weisse-vel, ami szintén német búzasör. A német búzasörhöz hasonlóan a „Berlini Fehér” sörcefréje is búza és árpamalátából készül, bár a berliniek csak negyed annyi búzamalátát használnak a sörfőzéshez.

Bajországban a tizenkilencedik század nagy sörfőzdealapítási lázában több üzem is létrejött, melyek kizárólag búzasör főzésével foglalatoskodtak. Ilyen a bayreuthi Maisel's, a miesbachi Hopf, az erdingi Erdinger vagy a kelheimi Schneider, melyek már több mint száz éve főznek búzasört. Természetesen minden magára valamit is adó bajor sörgyár főz búzasört is, melynek igazi népszerűsége a huszadik század utolsó harmadába kezdődött.

Jellemzően kétféle búzasör készül. Az egyik a Hefeweizen, az élesztős búzasör. Ennél a búzasörfajtánál előre szigorúan számításba veszik a palackban történő erjesztést a fennmaradó extrakt és az élesztőmennyiség beállításával, ennek megfelelően az a sörfajta különös pontosságot igényel a sörgyártás ászokolási fázisában. A másik a Kristallweizen amely egy szűrt, tükrös búzasörfajta, de ilyet a bajorok szerint csak a halfejű poroszok isznak.

A búzasör erjesztéséhez használt élesztők adják a sörtípus fűszeres, gyümölcsös jellegét, a búzamaláta a kenyeres karaktert, melyet szépen kerekítenek ki a müncheni és bécsi árpamaláták. A búzasörök komlózása könnyed, nagyon alacsony mértékű. Jellegzetesen intenzív a habképződés, gazdag szénsavasság pezsgős jelleget ad a német búzasörnek, mely remek szomjoltó.

A német búzasört csak a huszadik században kezdték el üvegpohárba tölteni – előtte kerámiakorsóból fogyasztották. A jellegzetes búzasörös pohárforma – ez a jellemzően félliteres, felfelé öblösödő, majd visszahajló alak – is csak az 1950-es években kezdett elterjedni és lett mára szinte kizárólagosan használt.