Nézem, ahogy megérkezel, ahogy lágy és puha mozdulatokkal kitérsz az asztalok között, majd észreveszel és elindulsz felém, mint aki oda sem tartozol, meg-megállva egy-egy lépcsőfokon. Valósággá változik minden őrület. Tekintetünk találkozik, diszkréten megemelem feléd poharamat, és iszom. Régi duma, nem illik igazán a képbe, de neked elmondom: Ó, JÚLIA, MIÉRT IS VAGY TE RÓMEÓ! Elmosolyodsz. Azt hiszed, megszabadulhatsz korlátaidtól. Ne reménykedj, bébi! Támadó pózt veszel fel, kimutatod a fogad fehérjét. Várok. Lehet, hogy élned kellene még. Zenit, a vérengző ködlovag lomhán asztalomhoz telepszik, beleiszik a poharamba, és valami meleg, lüktető húsételről mesél. Iszom, mosolyogva bólogatok minden szavára. Látszik rajta, hogy tévedés. A kép most az, hogy meg kell halnod, nincs más program, éhesek ezek a savanyú szagú ragadozók. Iszom. Az éjszaka megerősödve trónol a pusztuló kontinens leszakadt testrészei felett. Álom, a parton állsz, sápadt tüdejű gyöngyhalásznők jönnek fel a mélyből, magasra tartott kezeikben egy-egy petróleummal leöntött, csokoládészínű, lángoló csecsemő. Gundelbabák. Ünnep van. Némán kell elfogadnunk minden áldozatot. Halkan dobog a szíved, meztelen vagy kívül-belül, egyre inkább hozzám tartozol. Te, áttetsző préda a bőröd alatt. Itta helyed, töltsd ki! Mit iszol? Hallgatsz. Némaságoddal teszed érvényessé minden szavam: térdelj le a bennem tátongó űr előtt. Zenit eloldalog, gyomrában őserdei éhség, nyomában csodálatos történetek. Sajnálom a világban szétszórt, örökké delet vinnyogó kölykeit. A savanyú szag lassan oszlani kezd. Győztem megint, de nem biztos, hogy megérte. Figyelem, ahogy égő szád a pohár pókhálós széléhez ér, és bágyadt rúzsnyomot hagy rajta. Szaxofonzsoltár árad, minta halál érzete, szerteszét. Ordítok. Azt ordítom, hogy Ó, TE NÉGER ÁLLAT, TESTVÉREM, MINDIG LETAGLÓZ A BUZI ZENÉD. The Best of Youngblood Combo. Adjatok egy percet a rabszolgák ivadékának, hadd élje le teljes életét! Figyellek, ahogy nem értesz semmit, minden mozdulatod magyarázat, minden érintésed félreértés. Iszom, töltök és iszom. Nemezis, már nem ez a lemez a sláger. Nyers hús, szeretlek, rajongód lettem ebben a felizzó éjszakában. Iszom. Kezem elszabadul, szédületes röppályát ír le tekintetem, majd megnyugszik rángó tested felett. Töltök. Iszom. Hirtelen megtorpan egy fénycsík a hasadon, és enni kezd. Hajnalodik. Még lélegzel, te idomíthatatlan állat.
Felnőtt tartalom!
Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.