Bátran elmondhatjuk, ma már nagy divat a strandröplabda. Az Eurosport rendszeresen közvetít versenyeket a kies kaliforniai és egyéb bícsekről s a közszolgálatiszaknévsortelesport is tett róla említést. Ennek köszönhetően Magyarország napszítta strandjain is megjelentek e sport szerelmesei. Szportsz-menjei és lédijei űzik, hajtják a labdát s magukat, no meg a békés fürdőzőket.

Hogy megértsük az egyre terebélyesedő strandröplabda őrületet, tekintsük át a sport magyarországi őstörténetét, amely egészen a felejthetetlen 1945-ös évre nyúlik vissza. A Magyarországot felszabadító dicsőséges Vörös Hadsereg a tangó-harmonikával és a davajgitárral együtt hurcolta be a röplabdajátékot, s hogy még mi mindent arról ezúttal ne essék szó, sokan tudjuk azt úgy negyven életév felett.

A labdajáték haladó jellegét — különös tekintettel a nemzetközi munkásmozgalomra — a frissen alakuló Magyar Dolgozók Pártja azonnal felismerte, s ahol tudta, kötelezővé tette, a megszállók nyelvével és kultúrájával egyetemben. Innentől kezdve a röplabdasport nemzetközi aspektusát is érdemes szemügyre venni.

Az úgynevezett szocialista országokban — mint hazánkban is — gombamódra szaporodtak a Dinamó, a Szpartak s egyéb jól csengő nevű sportegyesületek, természetesen röplabdaszakosztályokkal. Ezáltal lehetőség nyílt a nemzetközi meg-mérettetésekre is. A különböző spartakiádok klottgatyás hősei ott mosolyogtak aranyozott alumínium-kupáikat szorongatva a Pravdák és Szabadnépek sportrovatainak képein. A Fidel Castro révén Kubában is győzelmeskedő cucializmus jótékony hatást gyakorolt a röplabda interkontinentális elterjedésére, hisz a szovjetek amerikai kontinensre kihelyezett rakétatámaszpontjaitól csak pár karcsapás – a cápáktól hemzsegő tengeren – már meg is érkeztünk az Amerikai Egyesült Államokba. A gyermeklelkű amerikai társadalom pedig befogad minden játékot, s rögtön át is alakítja a maga igényeinek meg-felelően.

S máris ott vagyunk a már említett bícseken, ahol a Beach Boys andalító zenéjére a hullámlovaglás és a szörfözés mellett csatát nyert a strandröplabda is.

Innen csak egy ugrás vissza a térben és időben, és már itt is vagyunk a Balaton partján, a Csopaki Nyár '94 rendezvénysorozat alkalmából meg-rendezett Strandröplabda Bajnokságon. Természetesen a zsúfolt, német szótól hangos önkormányzati strandon. Amúgy is istencsapása augusztus közepén Csopakon tartózkodni – kivált a strandon –, de egy ilyen verseny felteszi gyötrődéseinkre a koronát.

A békésen sörözgető, egyszerű strandolót percenként éri atrocitás a feléje zúduló, eltévedt labdák által. Mert mi tagadás — a strandröplabda csopaki művelői még nem sajátították el maradéktalanul e sport professzionális elemeit. A hangsúlyt inkább a külsőségekre helyezik. Napbarnítóval bekent testükön lötyög a márkás mű-dinamógatya. Borostás arcukon szikrázik a Réj Bárnsz napszemüveg, horpadt hasukon vesevédő feszül. Szerelésüket térdvédő, valamint verejtéküket felfogó homlokpánt teszi teljessé. Tetszenek is a kiscsajoknak: céljukat elérték, hiszen minden különösebb labdavirtuózitás nélkül hódítanak.

Úgy a harmadik sör és a huszonegyedik eltévedt labda előli elhajolás után elgondolkodik az ember. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság felvette az olimpiai számok közé a strandröplabdát, miközben régóta fontolgatja az öttusa eltörlését. Nem mintha annak sport jellegét kétségbe vonná, talán csak azért, mert az strandokon kevésbé gyakorolható.

(Az írás a MALÁTA Sörirodalmi és kocsmakulturális folyóirat 1994/8 számában jelent meg.)