Régen a vasúton utazók igen fontos célcsoportja lehettek a sörgyáraknak. Nemcsak az étkezőkocsiban lehetett sört kapni, hanem egy-egy átszálláskor, vagy csatlakozásra várakozás ideje alatt a vasúti restikben is. A vasút általánosan tapasztalható lezüllésével ez is megváltozott. A vasúti restik többsége gazdátlanul árválkodik, esetleg kocsmaként üzemel, de konyhájuk jó hírét nem öregbítik már az utasok. A legtöbb szerelvényen nincs étkezőkocsi, de ha mégis akkor a sörválaszték többnyire szánalmas, a sör nem ritkán langyos és drága. A csapolt sör még a fehér hollónál is ritkább.

 A Budapest–Szob vonalon, ahol a menetidő legalább kétkorsónyi, még mozgóárus sincsen. Sajnos a menetrend szorításában – elvégre az utasok többsége állandóan siet valahová – nincs idő hogy az ember egy-egy állomáson leugorjon néhány falatra, amire aztán jól esik a finom sör. A megállókban hosszabb ideig csak kiszámíthatatlan akadályok miatt vesztegel a vonat, és a rég megszűnt Utasellátó sem küldi ki felszolgálóját a peronra egy tálca sörrel…

 Pedig talán pont a sör lehetne az egyik vonzerő, ami ismét utast varázsolna számtalan autósból.