Talán csak az elődök iránt érzett tisztelet az, ami miatt hajlamosak vagyunk elhallgatni, hogy bizony a középkorban és az azt követő századokban őseink igencsak nagy mennyiségben fogyasztották a sört. Ezt mutatja, hogy se szeri, se száma a különféle virtusivásoknak, mellyel szórakoztatóvá tették ivászataikat. Ilyen például a híres körömpróba, melynek értelmében az, akire felköszöntötték a korsó sört, tartozott azt az utolsó cseppig kiüríteni. Ez az „Ex!”, vagyis a „Fenékig!” szólás eredete. Szokás volt az is, hogy a felköszöntött a korsót a hüvelykujj körme felett megfordította. Ha több maradt benne, mint az a csepp, amelyik a körmöt éppen ellepte, az illető bírságot fizetett. Ugyancsak a vidámságot hivatottak szolgálni a különféle tréfás feliratok a régi korsókon, melyekből felidézünk néhányat:

Óh, Istenem, milyen is nyomorúságos is lehetett a világ sör nélkül!

Még a kakas is jobban kukorékol, ha nincs a torka kiszáradva.

Hirdesd a házasság fontosságát, de Te maradj nőtlen!

Vidám vendég ünnep a kocsmárosnak.

Egy jó ital az öreget is fiatallá varázsolja.

Villával enni elegáns, de kanállal többet lehet.

Semmi sem esik jobban, mint jót inni, ha nem kell fizetni.

Minél szebb a kocsma, annál rosszabb a feleségnek, minél rosszabb a feleségnek, annál jobb a kocsmának.

Béketűrő legyél és vidám, adósságot sohase csinálj!

A tűz kívülről melegíti a testemet, a sör ugyanezt teszi belülről.

Bolond lennék, ha itt hagynám ezt a barátságos zugot, hogy kimenjek innen és feleséget keressek.

(Fotó: Szemere István gyűjteményéből)