Legutóbb a Beers&Booksban futottam bele egy romlott, savanyú sörbe. Az élmény letaglózó volt. Viszont a sörfőző dicséretére legyen mondva, miután meggyőződött a reklamáció jogosságáról, kicserélte a hibás tételeket. Nem sokkal ezután olvasom a Mese Habbal FB-oldalán, hogy ő két, kóstolásra beszerzett sörrel járt hasonlóan. A sörfőző a felelősségét az eset után itt is elismerte, a romlott söröket visszahívta és azok a lefolyóban végezték pályafutásukat.
A két, egymástól független esetben azonban, bármennyire elszomorító a romlott sör, adódik ok némi örömre is: végre a sörfőzdék nem sértődöttséggel reagáltak a kritikákra, hanem beismerték a hibát, és önkritikát gyakoroltak. Sőt Csupor Marci még odáig is elment, hogy ezt írta: „Nekem is sok vállalhatatlan sör hagyta el a „raktáramat” az elmúlt két évben... Szintet kell lépjünk… Ezen dolgozom és remélem sokan mások is, alázatosan és a nehéz helyzetet elfogadóan!!! Tudás, igényesség, figyelem és TECHNOLÓGIA!!!”
Sörapu szerint bármelyik általa ismert magyarországi sörüzemben elő tud fordulni fertőzés. Elő tud fordulni, mert ezek a rendszerek az emberi hibát nem képesek kiküszöbölni. Nála is többször előfordult ilyen-olyan ízhiba, amit mindig a nemtörődömségre, a technológia be nem tartására vezetett vissza. Hát igen, az emberi tényező! Mert a technológia, főleg az újabb csillogó-villogó főzdékben adott. Ahogy Rebák Tibor fogalmazott: „Itt az Egyesült Királyságban, használt, szedett-vedett rendszereken, nagyon feszes határidőkkel főzünk és főznek mások, nagyon jó és stabil söröket, és bár közepes cuccok itt is bőven akadnak, én fertőzött, besavanyodott, bántóan ízhibás cuccot nem ittam. A mostanában indult vagy indulni készülő hazai főzdék berendezéseivel meg már tényleg elfogadhatatlan bármilyen ízhiba vagy romlottság.”
Amióta az első Főzdefeszten egy helyen és egy időben mutatkozott be mintegy húsz hazai sörfőzde, gyakran hangzik el, hogy Magyarországon sörforradalom zajlik. Kétségtelen, hogy az azóta eltelt években a magyar sörfőzés jó irányba indult el. Azonban az is igaz, hogy ez az irány jellemzően egyfelé visz. Az azóta sok tízmilliós beruházással megvalósított sörfőzdék, a sörkülönlegességek gyártásában jeleskednek. APA, IPA, stout, porter, búza és más, jellemzően ale típusú sörökkel volt és van szerencsénk, közelebbi ismeretséget kötni. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen ez az a terület, ami a magyar fogyasztó számára gyakorlatilag ismeretlen volt.
Az újdonság varázsáért azt is elnézte a sörrajongó a kisüzemeknek, hogy a minőség változik, két főzet nem teljesen egyforma. De hát istenem, ha mindig ugyanolyan sört akarnánk inni, akkor nagyüzemit vásárolnánk, olcsóbbért. Ha viszont a hazai különlegességekért leszurkoljuk a nagyüzemi árának két-háromszorosát, jogosan várjuk el, hogy a legjobb minőség kerüljön a poharunkba, mert a forgalomba kikerülő ízhibás, romlott sör sokkal többet árt a kisüzemek megítélésének, mint az egyszeri csalódás felett érzett méreg!
(Fotó: Tamáska Péter)
