Ha sörről beszélünk, a szcéna kifejezés nem vonatkozik mindenkire, aki ezen a színpadon játszik. Mintha ebből kimaradtak volna a nagypályások, akik a sörfogyasztás több mint kilencven százalékát adják lenézett lágersöreikkel. A sörszcénába azok tartoznak, akik egyrészt saját kezükbe vették a sörfőzést, másrészt azok, akik a kézművesnek nevezett sörök elkötelezett fogyasztói, harmadrészt azok, akik kézműves sörfesztiválokat rendeznek, negyedrészt azok, akik terjesztik az igét, vagyis a sörbloggerek és sör témájú honlapok szerkesztői.

Ahogy Armando Otchoa fogalmazott: „Legyél sörsznob, hisz mi PUNKok vagyunk a beteg sörszcéna doktorai.” Talán ez volt az első alkalom, amikor a sörszcéna kifejezést hallottam, de ez még a Főzdefesztet megelőző időkben történt, hiszen akkoriban kizárólag a nagypályás szereplőket ismertük, akiket – mármint a hazaiakat – akkor sem övezte nagy sörivói tisztelet, a beteg sörszcéna kifejezés rájuk vonatkozott.

Ebbe az unalmas állóvízbe dobtak aztán a Főzdefeszttel egy kavicsot, mely méreténél jóval nagyobb hullámokat vetett. Nem mondom, hogy minden ezzel vette kezdetét, de ez mutatta meg, hogy „van élet a lágersörökön túl is”. A remek marketingnek köszönhetően egy magára valamit is adó sörsznob már nem is ivott mást csak, a különféle ale-ket és egyre többen lelkesedtek a sörforradalomnak is nevezett sörpiaci változásokért.

Hamvaiból támadt fel a magyar kisüzemi sörfőzés, az ügy rengeteg embert ragadott magával, akik otthon a konyhában álltak neki sört főzni, nem kevés laikus képezte magát sörpropagandistává, hogy a sörös blogokon ossza az új eszmét. Hogy is írta Zsombi bácsi: „a Mese Habbal fontosnak tekinti, hogy a sörszcéna kiteljesedésével együtt egy igényes, tájékozott sörfogyasztói réteg is megjelenjen az országban.”

Azt látom, hogy van egy elkötelezett fogyasztói réteg, aki még véletlen sem fogalmaz meg kritikát, és ha mégis azt az új sörszcéna nem fogyasztói oldalán az eddigi tapasztalat személyes sértésként a „sörforradalom” elleni támadásnak veszik. (Tisztelet a kivételnek!!!) Ha ugyanis megveszem az olcsónak egyáltalán nem nevezhető söröket, joggal várom el, hogy legalább egy elfogadható minőséget kapjak. Szóval némi visszafogottság nem ártana az egyáltalán nem rosszindulatú kritikákkal szemben.

Nem szokott szerénykedni a szcéna maga által legfontosabbnak tartott szereplője a Főzdefeszt sem. Az idei rendezvényét – ahogy évek óta megszoktuk – így vezeti fel: „Nagy örömmel jelentjük be, hogy idén, 2016 június 10-12-ig tizenegyedszerre is megrendezzük az első hazai kézműves sörfesztivált, a hazai sörszcéna legnagyobb és legfontosabb eseményét, a Főzdefesztet.” Amelynek mottója: „Return of the lager.” Ennek a visszatérésnek örülök, és kíváncsian várom az alkalomra főzött magyar kézműves lágereket. A láger sörökről minden sörivónak bőséges viszonyítási alap áll a rendelkezésére, remélem a kisüzemek megugorják majd ezt a magasra lécet.