Legutóbb 2006-ban jártam az akkor még TV-székháznál és amit láttam, nem találkozott ízlésemmel, mert a dolgok a székház amortizálásig fajultak. Most a romok ideiglenes rehabilitációja cél ennek első lépése egy street food étterem az épületben. Amíg az egykori Tőzsdepalota épülete jövője tisztázatlan, addig kihasználására az olyan félmegoldások maradnak, mint a főbejárat oldalában, két egykori garázs helyiségében megnyitott Baotifull.

A minimál dizájn itt túllép a romkocsmák romantikus igénytelenségén, az egyik helyiségbe beállt egy street foodos teherautó, a másik helyiségbe pedig a Csepel Vas és Fémművek tízóraizóját idéző asztalokat és ülhetetlen stokikat tettek.

A télnek megfelelően hideg termekben a ridegséghez igazodik a kiszolgálás is: a drágán árult ázsiai söröket, magunk ragadhatjuk ki a hűtőből és ihatjuk meg üvegből, mert a 800-900 forintos harmadliteres sörökhöz kizárólag papírpoharat(!) tudnak adni. A sörök, hogy finomak legyünk, kizárólag egzotikus származásukkal keltenek érdeklődést, a gyatra minőségű itókát kár volt ilyen hosszan utaztatni – ennél még az alternatívaként kínált Soproni is jobb és különösen gazdaságosabb választás lett volna.

A hely egyik specialitása a bao nevű ázsiai utcai étel, melyet a ráérős pultos – a háromfős személyzet túlsúlyban volt a vendégekkel, azaz velünk szemben – hozta ki az asztalunkhoz. Itt újabb gondok jelentkeztek: hogy fogyasszuk el az ételt. Pálcikával vagy ízléses műanyag kanállal. Végül egyikünk pálcikával, másikunk kanállal, látott neki a gőzgombócba tekert főtt-fűszeres császárhúsnak. A bao nem túl biztató megjelenése ellenére egészen jól sikerült, annak ellenére, hogy ugyan gombóc nélkül, egy rendes hazai hentesnél ettünk már jobbat is.

Talán, ha a januári hideg miatt nem fagyott volna meg szívünk, élveztük is volna a szomorú szocreál garázst – így azonban csak mínuszokban tudunk a Baotifull-ról megemlékezni! Az eleve ostobán nyelvi leleményeskedő elnevezés csak azért nem ab start levonás, mert ennél borzalmasabb jópofáskodó nevek is szép számban akadnak.

(Fotó: Gyimesi Zsuzsa)