Az alábbi részlet Thorton Wilder Szent Lajos király hídja című könyvéből Dona Maria-t minden bizonnyal a világ leghíresebb chicha-ivójává tette:

„Tudni való, hogy leánya elutazása után Dona María bizonyos vigasztalást talált: inni kezdett. Peruban mindenki ivott chichát, s nem volt különös szégyen, ha valakit öntudatlanul találtak meg egy ünnepnapon. Dona María már rájött, hogy lázas magánbeszédei egész éjszaka ébren tartják őt. Egy ízben egy kisebb pezsgős pohárnyi chichát hajtott föl lefekvés előtt. A feledés oly édes volt, hogy nagyobb mennyiséget is szerzett, s Pepita elől is igyekezett eltitkolni a hatását. Arra hivatkozott, rendszerint, hogy beteg, vagy úgy állította be magát, hogy öregszik. Később letett minden alakoskodásról. Havonta csak egy ízben indult hajó, mely leveleit vitte. Azon a héten tartózkodott az italtól, s buzgón járta a várost a hírekért. Majd végül a postahajó indulása előtti estén megírta a levelet, hajnalfelé le is zárta, s otthagyta Pepitának, hogy átadja a hajóküldöncnek. Aztán mikor a nap fölkelt, bezárkózott a szobájába néhány palackkal, s a következő heteken az öntudat terhe nélkül vitorlázott át. Végül kibukkant boldogságából, megint gyakorolta magát, készülődött a következő levél megírására.”