Az alábbi cikk három éve jelent meg a sertepertén, de mára bizony nagyot változott a világ Cullmanban is és immár – legalábbis a plakát tanulsága szerint – a sör polgárjogot nyert  az alkoholtilalmához oly sokáig szigorúan ragaszkodó kisvárosban is!

Münchentől légvonalban hétezer kilométernyire van egy másik, német ajkúak alapította település, ahol októberben évről évre a sörünnepre gyűlnek egybe a szomjazó népek. A hely polgármestere azonban nem veri csapra az első hordót, nem kiált fel harsányan, hogy O' zapf is! Cullmanban, ebben a 13 ezer lelkes városkában nem hogy 5 millió liter sör nem fogy el, mint az igazi Oktoberfesten, de egyetlen csepp sem. Nincs más ital, mint a limonádé, a cola vagy az almaízű alkoholmentes pezsgő. Szükség is van a hideg frissítőre, mert bizony meleg van október derekán is, tüzesen süt le a nyári nap sugara a vöröslő tarkókra, a bőrgatyára omló öles pocakokra, a drindlibe szorított rengő keblekre.

Cullman County Alabamában, az USA egyik legdélibb államában fekszik. Területén a mai napig érvényben van száraztörvény, azaz tiltva van mindenféle alkoholtartalmú ital fogyasztása, előállítása és fogyasztása, beleértve a legenyhébb szeszfokú sört is. Mindazonáltal a cullmaniek 1981-ben elhatározták, hogy felelevenítik európai őseik hagyományát, és megtartják a maguk Oktoberfestjét – alkoholfrei, free of alcohol.

Egy bajor sörfesztivál, parázson sült borsos kolbásszal, fűszeres-fokhagymás flekkennel, s hozzá kóla, cukros limonádé, kakaó meg tejeskávé, borzalmas dolog. Márpedig a törvény szigorú, az éber rendőrség ha egyetlen cseppnyi szeszesital nyomára bukkan Cullman területén, az ügyből bíróság lesz és kemény pénzbüntetéssel végződik.

Jó 140 esztendeje érkezett a mai városka földjére Johann Gottfried Cullman. Bismarck kancellár országából. A kereskedő 1873-ban öt családot hajóztatott át az Óvilágból, akiket pár év alatt mintegy tízezer bajor és sváb kivándorló követett. Az Újvilág megélhetést, felemelkedést ígért számukra, ami legtöbbjüknek valósággá is vált. Azt azonban nem ígérte meg nekik senki, hogy régi szokásaikat, hagyományaikat is megőrizhetik. Így jártak pórul a derék német emigránsok Alabamában, akik elveszítették ősi jogukat a sörivásra. A stüszikalap és a rövid bőrnadrág viselése megengedett. De a müncheni pálos, Ágoston-rendi és ferences barátok, meg az udvari főzde pompás söreiről városukban csak álmodozhatnak.