A látvány szemkápráztató, a sörök pompásak, a fotó remek. A képen Buda legújabb kocsmája a Söntés. A névválasztás némileg meglepő, mert a kifejezés – mely már-már kikopott nyelvünkből – hazai szinonimái, a talponálló, a csapszék vagy a kocsma inkább negatív töltésűek. A söntés szó eredetileg: a fogadóhoz vagy étteremhez tartozó, többnyire külön bejáratú helyiséget jelentette, ahol többnyire a könyöklőre  támaszkodva, vagy a pult mellett üldögélve lehetett iddogálni, és az ételkínálatot, legfeljebb néhány szendvics, hagymás hal és főtt tojás jelentette.

A söntés mint intézmény Európa-szerte közismert  – csehül výčep, németül ausschank, angolul taproom.  – de a budai  Matróz Kocsma Söntése megcáfolja  a „műfajt”. A Dunaparti Matróz Kocsma melletti szuterénből kialakított helyiség kifejezetten elegáns, ezzel új értelmet adott a söntés jelentésének. A helyiséget a hatalmas patkó alakú pult uralja, és a sörcsaprendszer párját ritkító: a csapokra felülről érkezik a sör. Hogy nem habzik túl, az annak köszönhető, hogy a rendszer végig hűtött, így a kígyózó vezetékben sem melegszik fel a remek ital.

A 20 fajta csapolt és a mintegy 200 üveges sör pompás választék – itt aztán a legfinnyásabb sörínyenc is talál kedvére valót, tekintettel arra, hogy a kínálatot a legjobb belga sörök jelentik. Igaz ez akár némi zavart is okozhat, hiszen még az egyik ismert gasztro-blogger is „egy hideg trappistát” felkiáltással rendelte meg első sörét. Ebben az egyetlen mondatban több hibát is felfedezhetünk: trappista sörből nem csak egyféle szerepel az itallapon és ezeket a kimagasló minőségű söröket bizony nem jéghidegen illik fogyasztani. Ha igazán szeretnénk ízeikkel megismerkedni, barátságot kötni. Azonban ennek barátságnak ára van – ki-ki döntse el maga megéri-e!

Fotó: mirelle.hu