A SÖRMENTÉN című sorozat első kötete (2002) természetesen Prágáról szólt. A Budapest sörfőzését és sörözőit bemutató könyv volt a második, míg a városokat bemutató sorozat eleddig utolsó darabja Bécset mutatta be sörmentén. Ebből idézünk alább egy rövid részletet:

»Az osztrák főváros, amely manapság mindössze egyetlen nagy sörgyárnak ad otthont, korábban a sörfőzdék fellegvára volt: polgári kórházát is elsősorban sörfőzdéi tartották el.Bécsben az 1300-as évek elején alapították az első sörfőzdéket. A technológia, a tapasztalatok elsősorban a bajor és a cseh sörfőzőmesterektől származtak. Ekkoriban az általános európai szokásoknak megfelelően még elsősorban felsőerjesztésű söröket főztek. Az 1400-as évek végén megjelentek a komlóval ízesített alsóerjesztésű sörök is, bár ezeket a mesterséges hűtés hiánya miatt nem lehetett csak ősztől tavaszig főzni.

A sörgyártás igazi fellendülésére a 19. századig kellett várni ekkoriban még a bor hazájában, Grinzingben is több mint 50 000 hl sört főztek. A bor és a sör Bécsben mindig jól megfért egymással, s ha eljött az ideje, a Szent István-templom (»Stephansdom«) Serharangja (»Pyrglöckel«) szólította a mulatozókat hazatérésre. Ez a harang 1330-ban került föl a templom egyik Pogánytornyába (»Heidenturm«), majd 1546-ban egy új, nagyobb serharangot öntöttek, melyet 1772-ig használtak. Ennek a Torokelmetszőnek (»Gurgelabschneiderin«) a hangja jelezte a bécsiek számára a kocsmai zárórát. Akkortájt a harang megkondulása, nem pedig a karórára vetett pillantást jelezte, hogy a kellemes este véget ért.«

A sorozat legutolsó darabja egy nagy lélegzetű vállalkozás, hiszen Csehország sörfőzdéiről és sörözőiről ad számot. A sorozat kötetei megrendelhetők a www.hibernia.hu címen.