Nekem személy szerint az első, a legrégebbi címke tetszik a legjobban, különös tekintettel arra is, hogy a Francinův ležák a nevét mégiscsak Hrabal nevelőapja, a nymburki sörgyár igazgatója után kapta, aki saját motorbiciklijével járta a környék kocsmáit. Tizenöt év alatt többször is változott a címke, nyilván a sört jobban el lehet adni Hrabal arcképével. Végül is mindegy, hiszen a tartalom a lényeg és azzal nekem semmi problémám nincs. A sör megjelenése pohárba kitöltve tetszetős, habja megbízható és ízlésem szerinti a testessége és a komlózottsága is, ahogy tanult barátom Ogre is írta, én is bárhol, bármikor megiszom. De lássuk  hogyan vélekednek a sörről a szomjas kollégák.

Kissé sokat várt blogunk a bontással, ležákunk ugyanis időközben szeptember kilencedikén kifutott szavatosságából, de amelyik sörnél ekkora késés jelentős minőségromlást okoz, az meg is érdemli, hogy lepontozzák. A Postřižinské szerencsére nem okoz ilyen kaliberű szégyent, kellemes, telt ízű világosként kerül korsónkba; mérsékelt malátás illattal és aranysárga színnel. Íze, mint a hasonló kaliberű, jobbfajta cseh főzdék esetében általában, friss és erőteljes, kezdetben orvosságszerűen masszív, lehengerlő komlóval, majd abból szabadulva villanásnyi időtartamra szóló, meglepően édeskés, némiképp vaníliát idézően malátás testtel. Erős íztelítettsége ellenére is itatja magát, vídiaerejű komlófutamai mégis a kezdethez hasonló intenzitással képviseltetik magukat még pár perccel a fél liter bevégzése után is. A KK számára a jó szereplés annyira nem volt meglepő, hiszen júniusban meglehetősen sok korsókupont áldoztunk a nymburki standnál, többek közt Francinův ležákra, ami a fentiek tükrében palackosan is helytállt. (Kontár Komlókutató)

Bohumil Hrabal bizonyára meghökkenne, ha látná, ő került a nymburki sörgyár címkesorozatára. Az államosítás után nem volt szívesen látott vendég a főzde területén, de a Sörgyári capriccio (Postriziny) megírása és megfilmesítése után beláthatjuk: ennyivel tartozott neki egykori lakhelye. A Francinról elnevezett nedű a maga 12%-os extrakttartalmával a sorozat egyik erőssége. Külsőre borostyán, habja bár nem túl magas és erős, de mindenképp egyenletes és tartós. Illata nem kelti fel a kóstoló érdeklődését - visszafogott, semleges. Ízben kellően lehűtve nagyon kellemes meglepetés: keserédes, a komló mellett végig ott játszadozik a cukros édes íz is. Könnyű és selymes, de felmelegedve bizony sokat veszít értékeiből. (sorlap.hu)

 Színe mély arany és a közepes méretű habja vékonyan megállapodik a főzet tetején. Illata édes-savanykás, vajas és fűszeres. Az élénken pezsgő nedű szénsavassága már-már kellemetlenül csípi a nyelvet a kortyok elején és a testessége sem az igazi, ami nekem enyhén híg. Malátás aromája gabonás és gyógyfüves, édes íze vajas kekszet ill. égetett cukrot idéző. Édeskés, szájat kiszárító befejezését egy viszonylag erőteljesebb, karcos gyógyfüvesség kíséri, amely végül egy édes-fűszeres utóízben marad meg. Enyhén vizes teste és az a kissé bárdolatlan gyógyfüves karakter annyira nem jött be nekem, de amúgy nem rossz. (inbirraveritas)

 Tiszta, mézszínű ital egy tört fehér habkoronával, édeskés, fűszeres-füves aromával, közepesen telt karakterrel, visszafogott szénsavassággal, malátás, gyümölcsös komlós jegyekkel. Különösebb specialitás nélkül, a már-már megszokott, jól behatárolható és kiszámítható ízvilággal, mely ugyan nem okoz túl nagy meglepetést, karakteréből adódóan azonban az egyik legnagyobb erényének is betudhatjuk a dolgot. (Mézízű Sörbet)

Aranysárga szín, gyönyörű kemény hab. Illata édeskés, malátás. Íze gyümölcsös, keserédes, fűszeres. Utóíze enyhén száraz, kellemes. Van benne valami különleges, amitől nagyon ízlett. Bárhol, bármikor. (Ogreface)