A saisonról szóló elmélkedésről jutott eszembe, hogy az aratási sörnek Németországban is szép hagyománya van. A Harz-hegység nagy uradalmaiban is főztek a középkorban egy igen könnyű sört, elsősorban a kaszálók, marokszedők, kévekötők részére.

Néhány nappal az aratás megkezdése előtt az árpát nagy fa erjesztőkádba áztatták be, majd amikor megduzzadt, és a felszínre jött, nedves zsákokba rakták, így hamar csírázni kezdett. Ezután a földön kiterítették és gyorsan megszárították. Sok házban még malátázó rácslap is volt, így az erre terített magok szellőzni is tudtak. Utána az árpát malomban megtörették, nagy rézedényben, megfelelő mennyiségű vízzel felöntve, élesztő és komló hozzáadásával két órán át főzték. Lassan lehűtötték, fahordókba töltve hideg pincében tárolták, és nyolc nap után már lehetett fogyasztani. A sört 30–40 literes kannákban szállították a mezőkre. Az aratók 3–4 literes ivóedényből, egymás után ittak belőle. Enyhén savanykás ízű, nagyon alacsony alkoholtartalmú, a szomjat nagyszerűen oltó sör volt. A test nedvességveszteségét pótolták vele.