Hogy a bajor tartományi fővárosnak címere barátot ábrázol érthető és a névvel – mönch azaz barát – is igencsak közeli kapcsolatban van. A középkorban elterjedt adószedési forma volt a hídvám. A Salzburgból Augburgba vezető sóút csomópontjában – az akkor még rakoncátlan – Isar folyót átívelő hídnál 1158-ig Ottó püspök szedette a vámot. Ettől az évtől kezdve a veringeni – később föhringi hídnál – Herzog Henrik az Oroszlán élt az árumegállítói jog adta előnyökkel. A közeli völgyben már ekkor is barátok laktak és innét kapta a település a „villa Munichen” – tulajdonképpen Barátokfalva – elnevezést.
München városi pecsétjén már 1239-ben megjelenik a „Mönchkopf” – a kapucinus barát feje. A század végéről származó pecséten a kéttornyú városkapu, egy nemes és egy csuklyás barát képe látható. Már a korai ábrázolásokon is szembeötlenek a szerzetes arcának gyermekded vonásai, ami miatt a barátot – a tonzúra ellenére „Münchener Kindl” becenévvel illették. A kifejezés legrégebbi írásos bizonyítéka Lorenz Huber polgár és festő levelében olvasható: „A München tekintetes városától 1726 szeptember 26-án a Müncheni Gyermekről nemes ezüsttel és arannyal készített, arany- meg ezüstporral bevont tábláért a fizetséget köszönettel átvettem.”
A Müncheni Gyermek újabban pereccel, söröskorsóval és hasonlókkal való ábrázolásai ugyan nélkülözik a történeti-heraldikai alapokat, ám végső soron bennük a város, a város neve és legfontosabb terméke a sör olvad jelképesen egybe. Így Arenz 1890-ből származó festményén a Müncheni Gyermek kezében a Hofbrauhaus jellegzetes mázaskorsója látható és a hagyománytisztelő cég búzasörét is Münchner Kindl néven forgalmazza és a sör etikettjén ott látható a szerzetes és a kéttornyú városkapu.
