Jávor tisztességes családapa hírében állt. Nem ivott, nem kártyázott, de egy hibája mégis volt: nagyon szerette a nőket. Különösen azokat, akik nem voltak azonosak a feleségével, Etelkával.
Egyik alkalommal éjjel három tájban vetődött haza, miután jól kiszórakozta magát egy Ibolyka nevű nővel, aki tíz ével és húsz kilóval volt csinosabb Etelkánál. Mielőtt belépett volna a lakásba, már a lépcsőházban énekelni kezdett, majd benyitott és dülöngélve ment Etelka irányába.
– Hol voltál? – förmedt rá az urára, mert nem szerette a teketóriát.
– Ne haragudj, galambom... – dadogta nehezen forgó nyelvvel a ravasz Jávor.
– Találkoztam egy régi barátommal és megittunk egy-két kupicával.
Etelka szigorúan vizsgálgatta férjét, azután csak ennyit mondott:
– Lehelj rám!
A lehelés megtörtént és Jávor rögtön utána hatalmasat kapott a sodrófával.
– Te nyomorult! – sivította az asszony. – Nem ittál egy kortyot sem!
Így kapott Jávor azért, mert nem ivott. De le is vonta az eset konzekvenciáit. Azóta iszik is, nem csak nőzik.
Balla Márton írása (In: Habkönnyű antológia)
