Ogreface szerint:

Szép, tiszta borostyán sárga színe van, a rajta terpeszkedő hab pedig vastag, tömör, hófehér és kitartó. Illata malátás, karamellás, picit vaníliás, ázott szénás és komlós. Íze is igen malátásan, karamellásan és kissé mézesen kezd, amihez szépen csatlakozik a finoman kesernyés komló egy csöppnyi élesztővel és fűszerességgel. Közepesen testes, igen szénsavas, a magas alkoholtartalmat szinte egyáltalán nem érezni ki belőle. Utóíze keserédes és kissé száraz. A legjobb az benne, hogy igen kiegyensúlyozott, de vigyázat, mert erős és mégis veszélyesen itatja magát!

(Žatec Strong: Alkohol: 7,3%  Balling: 16° 

A sörgyárról:

Žatec (ejtsd zsatec) – német neve Saaz – az érdeklődő sörivó számára elsősorban a tájon termő híres komlóról lehet ismerős. A žateci – vagy Saazer – komlót nem csupán Csehországban, de világszerte is a legjobbak között tartják számon. Így nem véletlen, hogy a sörgyár sörei határozottan komlós karakterűek, akár a világos, akár a barna sörökről legyen szó.

A városban már a 13. században is főztek sört – a szomjas polgárok szomját négy sörfőzde sörei közül választhattak. A századok során ugyan a sörfőzdék száma lecsökkent kettőre, de a sörszomj nem változott ezért 1777-ben új sörgyárat építettek, és ez a város sörfőzési joggal rendelkező polgárainak tulajdonába került.

Ez azonban az 1788-as tűzvész során leégett. Žatec azonban nem sokáig maradt sörgyár nélkül Premysl-család által építtetett vár helyén 1801-ben kezdte meg működését a Bürgerlichen Brauerei Saaz, mely a mai sörgyár elődjének tekinthető. Az államosított sörgyárra azonban nem a fejlődés, hanem a leépülés várt és az újabb aranykorra 1995-ig kellett várni.

Ekkor a privatizált sörfőzde tulajdonosa Gustav Seifert lett, akinek köszönhetően lassan, de biztosan nő a gyár termelése. A žateci sörök már nemcsak Csehországban ismertek, hanem Angliába, Olaszországba, Svédországba és immár Magyarországra is exportálják.