1814. október 17-én a londoni Tottenham Court Roadon működő Meux és Társa cég sörfőzdéjében egy 22 láb magas és körülbelül 4000 hordó űrtartalmú kádban csendesen érlelődött az erős világos sör. A fából készült edényt 29 darab hatalmas vasabroncs tartotta össze. Azon a végzetes napon a cég egy alkalmazottja apró repedést vett észre az erjesztő kád egyik abroncsán. Mivel azonban a kádat összetartó összes abroncs öntöttvasból készült, a repedés a munkást a legkevésbé sem nyugtalanította.
Egy órával később azonban bekövetkezett a szerencsétlenség. A hatalmas kád olyan óriási robajjal roppant össze, hogy azt még öt mérfölddel messzebb is kiválóan lehetett hallani és borzalmas pusztulást okozott.
A kádból kiömlő félmillió liternyi sör összenyomta az alatta kisebb tartályt is, s ezzel valóságos szökőárat idézett elő, amelynek erejétől kártyavárként dőltek össze a sörfőzde 25 láb magas és 1 láb vastagságú falai. A söráradat ezután elsöpörte a sörfőzde körül épült több tucat magánházat is, lakóikkal együtt. A szomszédos házban például Mrs. Banfield éppen teázott 4 éves kislányával, amikor otthonát elöntötte a sör. Az áradat ereje Mrs. Banfieldet kisodorta az ablakon, s az asszony végül egy háztetőn landolt. Lánya azonban megfulladt a szomszéd háziasszonnyal és kislányával együtt. Az emberek mindenhol igyekeztek a házak biztonságot nyújtó felső emeleteire menekülni az egyre nagyobbra duzzadó söráradat elől.
Eközben a helyi kocsmában, a Tavistock Armsban is megremegtek falak, amint a padló kettényílt; a felszolgálónő a pincébe zuhant, ami hihetetlen gyorsasággal kezdett megtelni a beáramló sörrel. Miközben a túlélők hozzáláttak, hogy a törmelékhalmok alól kihúzzák a többieket, az emberek nagy része megpróbálta a legkézenfekvőbb módon kihasználni a kínálkozó alkalmat és mohón inni kezdték a finom, sűrűn áramló nedűt.
Szemtanúk elmondása szerint a lerészegedett csőcselék belevetette magát a patakokban ömlő sörbe, ezzel jelentősen akadályozva a még romok alatt rekedtek megmentésére irányuló erőfeszítéseket. Tucatnyian lelték halálukat – többnyire agyonnyomták őket – az ingyen sörért vívott könyörtelen harcban. A mentési munkálatok még másnap este is folytak, mivel a bennragadt szomszédok – akik nem tudtak kiszabadulni a több tonnányi törmelék alól – több házból is segítséget kértek. Minden ház elpusztult a sörfőzde körüli öt lakótömb átmérőjű körzetben. A környék úgy nézett ki, mintha bombatámadás sújtotta volna.
Még hetekkel a hatalmas söráradat után is állott sör szaga lengte be az egész környéket, bár a helyi tűzoltóság emberei minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az utcákról és a pincékből kiszivattyúzzák a sört. A Meux sörfőzde vesztesége (amelyet a sajtó sokkal fontosabb információnak ítélt az elhunyt emberek számához képest) mintegy 15000 fontra rúgott. A baleset húsz halálos áldozata között azonban sok olyan is akadt, aki alkoholmérgezésben halt meg. Az eset után lefolytatott vizsgálat arra próbált fényt deríteni, hogy a tragédiáért felelőssé tehető-e bárki is, az esküdtek egybehangzó ítélete azonban szerint azonban az áldozatok véletlen baleset következtében haltak meg.
