„A részegségben nem az emelkedett hangulat a legszebb, nem a felfelé vezető út, nem az égnek emelt karok, nem az egymás után születő ötletek, a részegségben a másnap a legértékesebb, a másnaposság, a lelkiismeretfurdalás, a spleen, amikor az ember maga alatt van... Abban áll a másnaposság ereje, hogy az ember új életet akar kezdęni.., meg aztán másnapos hangulatban, legalábbis nekem, olyan gondolataim támadnak, amilyeneket józanul félnék végiggondolni, másnapos hangulatban, amikor a testem és a lelkem agyon van gyötörve, olyan ötletek ötlenek fel bennem, amilyenektől máskor megfednék, de ezek a másnapos gondolatok az igazi gondolatok, ezek viszik az embert, ha nem is sokkal, de legalább valamivel előbbre... "

Ó boldog Bohumil Hrabal, aki még a macskajajban is szépséget tudsz felfedezni! Nyilván azt is tudod, hogy a részegségben nem mindenki kerül emelkedett hangulatba, ahogy azt is tudod, hogy nekünk, közönséges halandóknak kevés olyan borzalomban és gyötrelemben van részünk, mint amivel a részegség másnapján bűnhődünk. Ez a szenvedés egy és oszthatatlan, mindent kizár és gondolataink csak egy dologra tudnak összpontosulni, hogy megtaláljuk a gyógyírt erre a testünkben-lelkünkben, minden porcikánkban dúló szörnyűséges érzésre.