Szegény Kumburák! Úgy látszik, hogy komoly fejtörést okozhat a sörivóknak, akik számára a sörfesztiválon, mint pilzeni típusú sört kínálták ezt a sört. Kétségtelen a sörnevezéktan nem olyan egyszerű, mint a Nemzeti Együttműködés rendszere, de azt gondolom, azért nem is annyira bonyolult, mint megegyezni az IMF-fel.
„Különleges sörnek érzem a Kumburákot, mivel az első kortyok közben nagyon könnyeden csúszott le a tartalma, amikor pedig a kortyolást befejeztem, előkerült egy kesernyés-édes íz, amely vegyült valami olyasmivel, mint a Pilsner Urquell és egy Belga sör. Ez a sör egyszerre keserű, száraz, édeskés, csehes és belgás. Nagyon ütős kombó, kimondottan finomnak érzem!” – írja Tamás a novopakai tizenkettes sörről.
Tamás szórakoztató írása szerint egy sör egyszerre lehet csehes és belgás. A csehes sem megfejthető, de a belgás végképp zsákutca. Hiszen a flamandok és a vallonok saját bevallásuk szerint is vagy 100-féle sörtípust főznek: alsó-, felső- és spontán erjedésűt, erőset és gyengét, édeset és keserűt – vajon melyikre hasonlít a Kumburák?
A megoldáshoz a sörtípusok megismerésén keresztül vezet az út. A legalapvetőbb felosztás szerint háromféle alaptípus van: az alsó-, a felső- és a spontán erjedésű. Ennek részletes tárgyalásától most eltekintünk, különösen azon oknál fogva, mivel századunkra, a hagyományos sörtípusok között meglehetős keveredés alakult ki.
A cseh sörgyártás hagyományosan – kivételek persze akadnak – alsóerjedésű, úgynevezett láger söröket főz. Legnépszerűbb a pilseni típusú láger, aminek általában a 30-38 IBU egységű söröket nevezik. (A sör keserűanyag – tartalmát IBU egységben határozzák meg, amely jellemzően 10-50 mg/l között mozog.) Tény persze, hogy annak ellenére, hogy tulajdonságai nem fedik a definíciókat, számtalan sört odasorolnak, ahova a marketing elgondolások okán besorolják.
A Kumburák nem pilseni típusú láger. Annak ellenére, hogy megfelelően komlózott, határozott édeskés karakterével sokkal inkább az „export” kategóriába sorolható. A gyártó is ezt jelzi a pirosra hajazó színnel a címkén, hiszen jól tudjuk a pilzeni típusnak zöld címke dukál. Emlékszünk még a piros címkés nagykanizsai Holsten-re, vagy a Dreher Export-ra? Egy időben ez a kevésbé komlós vonulat is igen népszerű volt, akárcsak a vienna, a dortmundi, vagy müncheni lágerek – amíg a pilzeni iránti rajongás háttérbe nem szorította őket. A magunk részéről őszintén reméljük, hogy a sörforradalmárok ismét divatba hozzák ezeket a típusú láger söröket is, de addig ha a pilsenitől eltérő ízt keresnek kóstolják meg a Kumburákot!