"Nincs még egy olyan tiszta sör, mint az osztrák. Ha a német sörösök nagyszabású reklámakciói mással hitegetnének is: az osztrák élelmiszertörvény a legszigorúbb a világon. Így aztán az osztrák sörfőzők még gondosabban járnak el, mint német kollégáik.

 

Végtére is az úgynevezett Reinheitsgebot (a Német Tisztasági Törvény) minden mással indokolható, csak a tiszta élelmiszer iránti igénnyel nem.

 

Csupán a tisztasági törvényben felsorolt összetevőkből – víz, árpa, komló – egyébként sem lehetséges sört készíteni, ugyanis az erjesztés a sör előállításának alapvető szakasza. Az élesztőről viszont szó sincs a tisztasági törvényben. Természetesen a 16. században ennek az egysejtűnek a szerepéről semmit sem tudhattak. Búzamalátából sört főzni pedig, ugyancsak tilos lenne, hiszen éppen elsősorban a polgárok kezében lévő búzasörfőzdék betiltása érdekében bocsátották ki a tisztasági törvényt. A búzasör készítése évszázadokon át a később minden városban létrehozott bajor udvari sörfőzdék kiváltsága volt.

 

Az persze tény, hogy a német sörmester a tisztasági törvénynek nem ehhez az ősi formájához, hanem a németországi söradó-törvényben foglalt korszerűbb megfogalmazásához tartja magát. Az abban megkövetelt tisztaság pedig lényegében arra korlátozódik, hogy – az osztrák szabályozástól eltérően – csak malátát szabad sörfőzéshez használni, malátázatlan gabonaféléket egyáltalán nem. Ehhez viszont a német sörözőnek nem mindig áll rendelkezésére olyan jó víz, mint – magától értetődően – az Alpok országában. Mivel a mezőgazdaság szennyezi az életadó vizet, a sörmester igyekezhet, hogy félig-meddig tisztának mondható sört főzzön amely nem lesz vörös. A németeknek a tisztasági törvényre való hivatkozása az osztrákok szemében a vevőt félrevezető üzleti trükknek tűnik.

 

Azt, hogy egy sört a tisztasági törvény szerint főztek-e vagy sem, a fogyasztók utólag aligha képesek megállapítani, és ennek nincs is különös jelentősége. Az egész világon (a németeken és a görögökön kívül) meg van engedve, hogy az árpamaláta huszonöt százalékát olyan értékes gabonafajtákkal helyettesítsék, mint például a búza, a rizs vagy a kukorica. Ismeretes, hogy a búzából és a rozsból, ezekből a nemes gabonafélékből is lehet sört főzni (amit természetesen a németek is megtesznek).

 

A búzasörnek például legalább ötven százalék búzamalátát kell tartalmaznia. A fontos az, hogy a sör semmiféle kémiai adalékot (az íz esetleges javítása vagy a tartósság növelése végett) ne tartalmazzon. A sörivónak bíznia kell abban, hogy vendéglőse (akinek a csapoló-berendezést naponta kell mosnia, tisztítania, negyedévenként pedig karbantartania) és sörfőzdése becsületes ember.

 

A freistadti sörgyárban (ahol az ostoba tisztasági törvénytől eltértek a minőségi termelés kedvéért) a közmondás is érvényét veszti, mely szerint csak a végén derül ki, hogy a sörmester gazfickó-e vagy sem”.