A Dreher Sörgyárak jóvoltából idén a Magyarországi Sörcikkgyűjtő Egyesület tagjai és más érdeklődők a 2011.év őszi csúcseseményén, sörüzemi körülmények között találkozhattak.
A vendéglátók nemcsak négy különféle sörrel kedveskedtek, hanem bőségesen elárasztották a sörös vadászokat mindenféle történelmi tárggyal, ami a gyűjtőknek nyálcsorgató: negyven év előtti címkékkel, alátétekkel, dobozokkal, és korabeli ajándéktárgyakkal.
A reggel nyolckor kezdődő berendezkedést követően hamar benépesült a jókora helység, ki-ki lihegve vonszolta föl málháját, több dobozgyűjtő gondolt arra, hogy áttér címkére…
A klub tagjain kívül feltűnően sok vendég érkezett, a magyar mellett lengyel, szlovák, német szó is hallatszott innen-onnan. Beindult az élet, a lelkes gyűjtők rávetették magukat egymás kincseire, díszes, száz éves üvegek, féltve őrzött, kissé fakó címkék, színes kupakok, alátétek, naptárak, képeslapok garmadái tornyosultak az asztalokon, és kutató tekintetek sasolták a még megkaparítandó értékes darabokat.
A hivatalos megnyitón Fertetics Mandy a Dreher vezető munkatársa köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően az egyesület életének ünnepi pillanata érkezett el, átadásra került „Az év gyűjtője” cím, majd újra eltűntek a kutató fejek a dobozok, albumok mélyén, hogy ki-ki bővítse a maga halmazát. Az anyag nem vész el, csak egy másik asztalra kerül, ahogy azt az effajta népség krédója tartja.
A vendéglátók kihelyezték közprédának azt a konténernyi öreg sörösdoboz-hegyet, amelyről aligha lehetett elképzelni, hogy elfogyasztja e sáskahad – de két óra múlva mutatóba sem maradt belőle.
Közben zajlott a szerencse kísértése is, apró szelvények útján. A tombola tárgyainak javát szintúgy a bőkezű sörgyáriak adták a köz, azaz a lelkes gyűjtők javára. Az eseményeket áramlást csak egy-két frissen csapolt sör szakította meg.
Dél múltával többek a történelem nyomába eredtek, indulván a gyár múzeumába szervezett túrára. Ezt követően a rajcsúr a piaci parketton a tetőfokára hágott.
Vakuk villantak, újságírók, tévé-stáb, érdeklődők, új fiúk, lelkes pártoló feleségek színes keveréke áramlott-morajlott. Az elégedettség hangjai töltötték meg a termet. Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a délután két órás záráskor valósággal ki kellett söprűzni a lelkes gyűjtőket és jókedvű látogatókat – akiket a már teljesen elpusztított sörkészlet sem tántorított volna el a maradástól.
Abban viszont mind egyetértettek, hogy ilyen jó helyen, ily sikeres találkozón még aligha vettek részt. Köszönet érte, magam és a sörcikk-gyűjtők nevében is: Kovács András az egyesület elnöke.