A sörtőzsde nem tévesztendő össze a Wall Streettel. Ez a söröző-elnevezés olyan vendéglátóhelyet takar, ahol a sörárak a tőzsde szabályai szerint ingadoznak. A sörtőzsde megvalósításához persze olyan helyiségre van szükség, ahol egyszerre több száz vendég is szórakozhat, hiszen ez biztosítja azt, hogy a tíz-tizenöt féle csapolt sör hordói naponta kiürüljenek.
Ennek biztosítéka pontosan az, hogy a sörök árai a fogyással egyenes arányban nőnek illetve csökkennek. Az információk több monitoron is megjelennek; így a vendégek folyamatosan figyelemmel kísérhetik a sörök árának ingadozását. A számítógépes program rögzíti a „vételi szándékokat” és minden eladást – az árfolyamváltozások is azonnal megjelennek a képernyőkön.
A csapolt sörök ára nyitáskor azonos, de amint az első sört lecsapolják beindul a tőzsdejáték és minden megváltozik. Az eddigi jegyzett legerősebb hossz az induló ár négyszeresén kimért söré – valaki nagyon sokat fizetett azért, hogy kedvenc sörét ihassa. Az átlagos tőzsdei napokon az áringadozások jellemzően plusz-mínusz ötven százalékon belül maradnak. A sörtőzsdei résztvevők megélhetnek hosszokat és besszeket, de a program gyengeségének mondható, hogy határidős ügyletek nem köthetők, így csak ki kell várni a rendeléssel a kevésbé fogyó sörök árzuhanását. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a „részvényesek” kevésbé törődnek a márkahűséggel, mint azzal, hogy a legkedvezőbb áron jussanak a sörükhöz.