Mi nagyon röstellnénk magunkat, hogy ritkuló hajú ötvenesként még mindig – bár ez minden korban vérciki – hátracsapott baseballsapkában tömnénk magukba az ótvar amerikai Bud(weiser) sört, miközben elhízott feleségünk az aznapi hetedik hamburgert tömné magába a hűtő előtt állva.
Szerencsére mifelénk eredeti budejovicei sör kapható, amit természetesen megfelelően lehűtve, üvegpohárból szoktunk fogyasztani, nem ritkán csinos, vonzó és nem elhízott nők társaságban, és kikacagjuk az olyan – szellemesnek egyáltalán nem nevezhető – bárgyúságokat, hogy ...egy sör sohasem nyúz, hogy kis söröket szeretne, vagy hogy ...egy sör a rögtön a tied lehet, mihelyt megkívánod!
A bárgyú és tahó amerikaiaknak, persze olyan élvezetben, hogy vonzó nővel, finom söröket igyanak, soha sem lehet részük, mert se tisztességes söreik, se vonzó nőik nincsenek – míg mi magyarok szerencsére csak jó sörből szorulunk behozatalra! Ezért nem mernénk kijelenteni, hogy a sör jobb, mint a nők. Már csak azért sem, mert abban a szerencsében van részünk, hogy mindkettőt szeretjük, és mindkettőből képesek vagyunk azt élvezni, amire kitalálták őket.