Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Az Euphoria és az Euphoricumok
2011. április 29. írta: Árpa Jankó

Az Euphoria és az Euphoricumok

A jóérzést a mai élettan, lélektan, idegélettan, idegkórtan és elmekórtan az euphoria állapotának nevezi. A sör euphoriát ad vagyis a sör euphoriát adó euphoricum. Ebből logikusan következik, hogy a sörrel élés története az e néven nevezett euphoricummal élés története, a serfőzés története pedig a sör készítésének, mint euphoricum készítésének története. A magyar sörfőzés története a sörnek mint a történelmi Magyarország területén használt euphoricumnak története: egyik oldalon a sör főzéséé, a másik oldalon a sörrel, mint euphoricumot adó itallal élés története.

Mi az euphoria? Jóérzés, melyet az ember ösztönösen, tudata alatt és mögött rejtezkedő, életfenntartó, létfenntartó ösztönei hajszolásának categoricus imperativusára keres. A jóérzést kiváltó élettani, lélektani folyamatok bennünket itt nem érdekelnek, szempontunk számára közömbösek. Bennünket itt az érdekel, hogy a jóérzés megszünteti az ember tudati életének azokat a gátlásait, melyek esetleg képtelenné tennék őt létét biztosító cselekvéseinek összefüggő, céltudatos – élettani nyelven szólva: koherens keresztülvitelére. Ezt a jóérzést éri el az ember az ókori barbár hispanus vagy az elfinomkodott római patricius, a mai tatár vagy a 20. századi nagyvárosi művelt ember - a maga hely és időadta euphoricumaival.

Az emberiség történetének, illetőleg a Föld lakóinak számtalan euphoricumfajtájával részletesen nem foglalkozhatunk: ezt tennünk nem célunk, mert nem feladatunk. Amikor a sört, mint euphoricumot tagoljuk, akkor tulajdonképpen az emberben kiirthatatlanul működő életösztönnek egy igen fontos momentumára mutatunk rá: az euphoricumokkal élésre. Az euphoricumok ugyanis megszüntetik az életellenes lenyomottságokat, csökkentik a bajokkal szemben az ítélőképességet – vagyis felszabadítják a fantáziát – derűs érzelmi tónusú hangulatot adnak, vagyis az ember egész idegi-pszichés életének adnak úgynevezett «pozitív, jóhangulatú», életet fenntartó, életösztönt fokozó tónust. Ez az életösztönt emelő, vitalisztikus érzés az, amit euphoriának neveznek. Magyarán és egyszerűen: az élet ösztönös vágyát és örömét megadó jóérzés ennek a neve. A Sorbonne Professora, Pierre Janet írásai óta, vagyis 1905 óta az «Élet¬hez fűzött automatikus bizalom»-nak – «La confidence automatique»-nek – nevezik azt az ösztönös ragaszkodást az Élethez, mely a széteső – discohaerens – életfolyamatok összetartója. Az élet kívánásának hébérje az Euphoria állapota. A jóérzés keresése az élet ösztönének autamatas jelensége.

A Természet embere - a történelem előtti ősember - vagyi a mai seritallal, dohánnyal, kávéval élő emberek nagy tömege bizony nem is¬meri sem Le Dantec fenti elgondolásait, sem az Alkaloidás Narkoticumokat. Bizony sejtelme sincs a Lupulinhatás mivoltáról. Ha sert iszik, nem «Lupulint» iszik, hanem «Sert». Akárcsak az ismert anekdoton parasztja, aki a neki Abstinentiát hirdető «Good Templar»-nek azt mondotta, hogy bizony nem iszik ő Alkoholt, mikor sert, bort és pálinkát is ihat.

(In: Borsody Bevilaqua Béla: A magyar serfőzés története)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr992866333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2011.05.01. 11:43:33

Bevilaqua-Borsodi Béla (1885–1963) volt talán az utolsó kávéházi polihisztor Pest-Budán. Orvosnak készült, de volt könyvtáros, zsibárus, múzeumi őr és még ki tudja, hogy mi minden. Szenvedélyesen szeretett a múltban, különösen Budapest múltjában búvárkodni. Könyvet írt a pest-budai kávéházakról, a magyar serfőzés történetéről, és több száz cikke jelent meg kedves városa hajdani életéről. Műhelye, munkahelye a kávéházi asztal volt, ahol barátai között szabadon csapongott örökké kíváncsi szelleme. Élete vége felé gyerekkori lakóhelyének, a Vízivárosnak történetén dolgozott.

pif · http://sorbuvar.blog.hu/ 2011.05.03. 19:59:49

@Árpa Jankó: meg lehet venni ezt a könyvet valahol, vagy irány a könyvtár?

Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2011.05.04. 07:30:06

@pif: Sajnos nem, még könyvtárban sem láttam, néha árveréseken felbukkan. Régi vágyam, tervem, fejezetenként, füzetekben kiadni. Ez a részlet is csak harmada az első fejezetnek, tervezem a folytatást...