Ismét a szar söröket ostorozza a sörbúvár, ezúttal azonban nálam kiverte a biztosítékot sorbuvar.blog.hu/2011/02/19/a_tahosorok_szines_szintelen_vilaga című elmélkedésével.

Először is maga a kategória, amit így határoz meg: tahósör a legérdekesebb, mert bár van köztük egészen tisztességesen összerakott példány is, mégis a fő célközönséghez azon fiatalok tartoznak, akik valamiért méltóságukon alulinak érzik a nőies partiitalok fogyasztását, azonban keresik a kevésbé karakteres "könnyen iható" söröket, mondván "nem szeretik a sör keserű ízét" – ezer sebből vérzik.

1. A tahó semmiképpen sem azonos a reklám-befolyásolt premix-ital fogyasztóval. (Tahó: lásd még értelmező szótár)

2. Attól, hogy valamit kitalálnak, majd marketingeznek, még nem feltétlen szar.

3. Saját ízlésünk attól, hogy eltér az kétharmados átlagtól, nem feltétlenül iránymutató.

4. A fiatalok között legalább annyian szeretik a sör keserű ízét, mint más korosztályokban.

A szerzőnek pedig azt ajánlom, hogy egy rendes kocsmában próbálja meggyőzni a helyi erőket, hogy szart isznak, és ha ezt túlélte, akkor sok sikert kívánok, hogy rávegye őket, hogy ezentúl kizárólag az általa preferált minőségi söröket fogyasszák.