A sör és a paradicsom viszonya régebb óta foglalkoztat. Bevallom nem sokra jutottam, csak azt merem biztosan kijelenteni, hogy a keserű pils típusú sörök semmiképp nem illeszkednek a paradicsom édeskésségéhez, leginkább a kevésbé karakteres világosok, vagy a malátás Märzen passzolnak ehhez az ízvilághoz. Az amerikaiak persze nem cicóznak, hanem magát a paradicsomot használják a sör főzéséhez, és az eredmény tökéletesen ellentmond annak, amit eddig én gondoltam. Egy házi sörfőző, Tom Seefurth kísérletezett ki egy sört a pizza fűszereivel: az oregano, a fokhagyma és a paradicsom. A Mamma Mia! Pizza Beer egy erősen komlózott IPA – biztos nem lehet rossz sör, hiszen még a Nagy Amerikai Sörfesztiválon is elismerést szerzett, de hogy a születéséről szóló történet mese csupán, abban szinte bizonyos vagyok…
A legenda szerint, az első üveg elkészítése tulajdonképpen mókának indult, jó heccnek tűnt. Tom és felesége Athena egy hétvégén azon agyaltak, hogy mire lehetne felhasználni a fözésből megmaradt hozzávalókat. Tom azt mondta: ,,Van egy kis paradicsom, fel kellene használni valahogyan. A szomszédunk úgyis mindig arra biztat, hogy készítsek fokhagymás sört. Így a paradicsom és a fokhagyma lett az alap, került még hozzá friss oregano és bazsalikom és egy csomag élesztő is. Reménykedtünk hátha összejön… de ha nem lesz iható, akkor majd csak főzünk vele.”
Egy nagyobb edényben több üveg sört összeöntöttek a fűszerekkel, hozzáadták az élesztőt majd lezárták az edényt és hagyták érni. Megvárták, amíg szénsavas lett, ezután megkóstolták. Maguk is elcsodálkoztak: meglepően finom lett! Eltelt pár hét, és egy este pizzát rendeltek, és az általuk készített fűszeres sört itták hozzá. Istenien passzolt egymáshoz az étel és az ital, tökéletes párosítás volt.. A sört el is nevezték ezen az estén Mamma Mia! Pizza sörnek. Tom feladta hitelügyintézői állását és csak a sörkészítéssel foglalkozott. Egy idő után a Mamma Mia! Pizza Beer bekerült az amerikai sörforradalom kultikus sörei közé.
Ugye milyen szép történet? Ezért mindenkit arra biztatok, hogy a vasárnapi szieszta helyett az asztali maradékból és a megmaradt sörökből próbáljon némi fűszerezéssel sört készíteni. A siker egyáltalán nem borítékolható előre, a kudarc annál inkább. De tudjuk jól: bátraké a szerencse. Kísérleteink közben mindig tartsuk szem előtt, hogy az észak-amerikai házi sörfőzők merészsége és vállalkozó kedve tette az Egyesült Államokat igazi sör-nagyhatalommá!
