A bajor Landsberg an der Lech birodalmi szabadvárosban született Franz Mayer 1751-ben. Kitanulva a sörfőzőmesterséget, a Duna mentén vándorolva jutott el Óbudára. Hamarosan a Tabáni Serfőzőház árendása lett, majd a Pesti Serfőző Céh tagja. Vagyona gyorsan gyarapodott, hatalmas szőlőbirtokot vásárolt a Sas-hegyen, s ezzel automatikusan budai polgárjogot nyert. Érdekes azonban, hogy a szőlő- és borkereskedésből származó bevételeit is a sörfőzésbe forgatta vissza. A későbbiekben a Vác melletti Csörögi-pusztát bérelte, ahol árpa és komlótermelésbe fogott.

1789-ben, az utolsó török háború idején kilenc gályányi élelmiszert adományozott a délvidéken harcoló seregeknek. Érdemei elismeréseként 1796-ban Ferenc császár és király magyar nemesi címet adományozott Franz Mayernek, aki nevét Mayerffy Ferencre magyarosította.

Az immár magyar nemes Mayerffy Ferencnek öt fiúgyermeke született, akik közül hárman folytatták az atya mesterségét, ketten pedig katonatisztnek álltak.

A három serfőzőmester fiú, még apjuk életében, 1800-ban bérbe vette a pesti Leopold utcai sörfőzdét is. Hamarosan azonban a Mayerffy család bérleménye lett a győri és a temesvári Kamarai Serfőzőház is. Mayerffy Ferenc köztiszteletben álló budai polgárként halt meg 1805-ben.

(Az utódok közül nemes Mayerffy Xavér Ferenc, aki maga is sörfözőmester volt 1799-ben bérbe vette, majd megvásárolta a szentlőrinci pusztát, ahol komlót, majd szőlőt termesztett. Az ő emlékét őrzi a Ferihegy elnevezés.)