Németországban már a Szovjetunió elleni háború részletes terveit készítették, Budapest azonban még a háborús konjunktúra gazdaságot élénkítő hatásait élvezte, amikor 1941 január 24-én megtartották a méltatlanul elfeledett Sörkatakomba utolsóként átadott termének, a Schmidt Péter-szobának a megnyitóünnepségét. Pedig a Sörkatakomba volt a háború előtti Budapest egyik legnagyobb vendéglátóipari egysége. Létrehozását még 1930-ban határozták el: olyan sörözőt kívántak építeni, amely méltó emléket állít a magyar sörfőzés legnagyobb alakjainak.

Az egykori Esterházy – ma Puskin – utcai egyemeletes polgárházban kialakított söröző – nyugodtan mondhatjuk: sörház – helyiségeit 1932 és 1941 között folyamatosan adták át a közönségnek. Elsőként 1932 május 6-án a Proberger Jakab-szobát és a hozzá tartozó söntést. Az első vendéglős Dominek Gyula volt, aki két régi sörünnepet is visszahozott a köztudatba: a tavaszi baksör és az őszi „sernyitó” ünnepeket.

Két évvel később vitéz Kecskés János vette át az üzlet vezetését, s 1939 végére átadta még a földszinten a Mayerffy-szobát és az abból nyíló kis Vadász-szobát, az emeleten pedig a Petz-, Tüköry- és Dreher-szobákat. A szobákat eltérő stílusban rendezték be, egy dolog volt közös: mindenütt a sörfőző családok cégérei, céhes jelvényei, és a családtagokat ábrázoló festmények díszítették a falakat.

1940 nyarán pedig vitéz Kecskés János uram megnyitotta a főváros akkori legnagyobb kerthelyiségét, ahol minden vasárnap délelőtt hangversennyel szórakoztatta a nemes publikumot, ily módon is fellendítve az amúgy sem csekély sörforgalmat. Az eső sem okozhatott fennakadást a kerthelyiség forgalmában, mivel két oldalt, a fedett ámbitus alatt is állítottak fel asztalokat.

Ennek az évnek az őszén láttak neki a Schmidt Péter-szoba kialakításának, amelyet egy erdélyi parasztszoba stílusában rendeztek be. Erre két okuk is volt: egyrészt az öröm Erdélyország északi felének visszatérte fölött, másrészt pedig az, hogy a pesti serfőző céh utolsó céhmestere, Schmidt Péter maga is Erdélyben töltötte ifjúságát.

Az egykori Sörkatakombára már csak az a törött emléktábla emlékeztet, amelyet még 1932-ben helyeztek el Proberger Jakab tiszteletére.