Nyugalomra vágytam és jó sörre. Kinéztem egy sörfőzdét Regensburgtól néhány kilométerre, ahol szállást is kínáltak. Adlersberg – a Dögkeselyű jutott eszembe: itt biztos a madár se jár. Csend, béke, nyugalom és magány.

Tévedtem.

Mikor megérkeztem a bajorok valamelyik „ok az ivásra” alkalmukat ünnepelték. Lakott terület se közel, se távol, mégis autók sokasága és emberek tömege fogadott.

Ahogy autómnak parkoló helyet, úgy sörfőzdéhez tartozó tekintélyes sörkertben üres asztalt is csak nehezen találtam.De elvesztett nyugalmamért a sörök bőségesen kárpótoltak. Igaz egy darabig ugyan eltartott, míg rájöttem, hogy a pincérek kizárólag a snapszokat és az ételeket szolgálják fel – a sörökért ki-ki maga fáradhat a csaphoz.

De micsoda fáradtság ez…

Az egykori dominikánus kolostor épületeiben 1838 óta rendületlenül főzi sörét a Prössl család. Szerencsére. Idehaza, mindössze húszegynéhány év állt rendelkezésre a tapasztalatszerzésre, a bajoroknál ez a százhetvenkét sem különleges. Nyilván ez érződik a sörökön is. Az állandóan kapható Klosterpilsen és a Vollbier-en éppúgy, mint az idényjelleggel főzött Palmatornon, vagy a Klostergoldon is. No és persze van Zwickl is, meg Jubileum névre keresztelt dunkel. Egyik jobb, mint a másik – nincs mese, igazat mond a szlogen: mi adunk időt a söreinknek. És gyaníthatóan van benne anyag is. Kicsit drágább ugyan mint a gyári sörök – de a különbség zongorázható.