Érdekes az a lelkiállapot, amelybe a megrögzött borivó kerül, ha itala veszendőbe megy. Ilyen lelki trauma érte a budai polgárokat, amikor az 1300-as évek elején Róbert Károly a cseh Vencellel mérkőzött a magyar koronáért. Az ostromolt Buda Vencel pártján állott, s minthogy Károly nem tudta megvívni a falakat, hogy kicsalja a várvédőket, hadait a szőlő és a gyümölcsösök kivágására küldte.
A borzalmas látványt nem sokáig nézték tétlenül a kardos budaiak; kirohantak a Fehérvári bástyán, és a kifosztott pincék borának élvezetétől harcképtelen ostromlókat megfutamították. Károly csele tehát a visszájára sült el, de a szőlő kiirtása súlyos következményekkel járt. Szomorú szüret várt a budaiakra, akik bor híján bosszúra vágytak, s iszákos lelkülettől hajtva még a pápával való szembeszállástól sem riadtak vissza.
A pápa ugyanis Károlyt segítette és az ellenpárti Budát átok alá helyezte. Peturmann a Vencel-párti városbíró jóféle cseh sört fizetett a szomjúhozó polgároknak, akik feloldozták magukat a pápai átok alól, s felszólították a plébánosokat a szentségek kiadására. Mivel azok többsége vonakodott engedelmeskedni, néhány renitens pap segítségével ők maguk vetették egyházi átok alá VIII. Bonifác pápát. Az ünnepélyes szertartáson többen tökrészegre itták magukat, mások élvezettel tapogatták a színültig telt billikomok és az utcalányok elegáns gömbölyűségeit: a nemes bosszú százféle kéje bizsergette őket. A híres budai veres helyett a híg aranynak becézett ser is megtette, „rút kurrogást téve a belekben hosszasan megkotlódott emésztetből”.
Amikor a hangyaszorgalommal és makacs eltökéltséggel sört vedelő Vencel király és csehei visszatértek Prágába, láncra verve magukkal vitték a hivatalától megfosztott, Károly-hívő rektort. Wérner fia Lászlót. Az vagy három év raboskodás után megszökött, és párthívei segítségével az éj leple alatt bejutott a Várba, hogy leszámoljon ellenségeivel. Több polgárt azonnal felkoncoltak, Peturmann anyaszült meztelenül menekült el, két barátját viszont ló farkához kötve végezték ki, a hitszegő papokat bilincsben küldték az esztergomi érsek börtönébe.
A bevonuló Károly király pedig jóféle szerérmi borok csapra verésével engesztelte meg a polgárokat, ám annak a régi seres szüretnek az emlékét még sokáig őrizték az adomázó budaiak.
