Vasárnap a sörös blogok szerzőinek második sörkorcsolya-kóstolójára én is beneveztem. A Pilsner Urquellhez egy lecsós gombakrémet, a Schleyern Kloster Weisse Dunkelhez egy afrikai törpeharcsából, sok zöldfűszerrel ízesített, halvagdaltat, a Schenkerla Rauchbierhez kedvesem egy feta sajtos-olívás muffint készített.
Tartalékban azért még ott volt a Pálpusztai sajtból egy kis sörhabbal, mustárral és csípős paprikával kikevert sajtkrém és ha végképp mindent elszúrnék, nagyobb mennyiségű hagymás halat is vásároltam. Szerencsére, attól eltekintve, hogy a kenyérsütő oldalát főzés közben kissé megolvasztottam, az ételek olyan jól sikerültek, hogy nem vallottam szégyent a kőbányai Csősztorony teraszán tartott ínyenckedésen.
Így ma már nem is volt más hátra, mint a maradék gombakrém, és a tartalékok – a Pálpusztai és a ruszli – elfogyasztása. Az első sör egy világos volt, de aztán ruszli mellé jött a nagy kedvenc, a Schenkerla búzasöre. A búzamaláta kellőképpen konszolidálja a füst intenzív ízét és egy olyan egyensúly jön létre, amit csak a legnagyobbak tudnak. Nálam egyértelműen övé a képzeletbeli dobogó teteje: világbajnok sör.