A romkocsmák nagy divatja idején is felmerült bennem a gyanú, hogy ezek a vendéglátóhelyek azt a fajta igénytelenséget hivatottak kielégíteni, ami annyira jellemző a magyar fogyasztók többségére. Mi másról lehetne szó ott, ahol tömegek érzik jól magukat műanyag pohárba csapolt sör és billegő asztalok mellett. A Városliget egyébként is megragadt azon a színvonalon, ami a szakszervezeti majálisok idején kialakult. Igaz ez még mindig jobb, mint az a pusztulás, ami a Népligetben tapasztalható. Gyenge vigasz.
A ligeti vendéglátás eddigi kínálata, a Sörsátor, a Pántlika és Vagon szánalmas színvonalát a legújabb Kertem minden tekintetben alulmúlja. Pedig a díszlet igazán kiváló, még akkor is ha az egykori BNV-ből itt maradt barakkok sokat rontanak is a hatáson.
A Kertem sajnos ehhez az épületegyütteshez igazította a dizájnját. A tömegek pedig csocsizzák ezt. Szeretnek hosszasan sorban állni a műanyag pohárba mért drága sörért, helyet foglalni a szedett-vedett asztalok mellett, a kényelmetlen székeken vagy a fene tudja honnét előkerült napozóágyakon.
Az utcán útépítés és a Jégpálya felől is csak port hoz a szél, ami kellemesen elegyedik a Kertem látványkonyhája felől kígyózó füsttel. Itthon vagyunk! A hangulat az esti koncertek alkalmából hág a tetőfokára, ekkor már beszélgetni sem lehet a hangzavarban. De mit is mondhatnánk egymásnak?
