Ha a belga sörfőzés kerül szóba, akkor a legtöbben a különféle trappista meg apátsági sörökre asszociálnak, vagy a Senne-völgy spontán erjedésű különlegességeire, a lambicra, a farora, vagy a gueuze-re, esetleg a Lindemans remek gyümölcsös söreire.

Holott a belga, lett légyen akár flamand, akár vallon, akár tetszik, akár nem, elsősorban pils ivó. Kétségtelen, hogy sörnagyhatalmi státuszukat a belgák a fent említett söröknek köszönhetik, de az ország vezető sörmárkája mégis a Jupiler pils, ami az ország sörfogyasztasának negyven százalékát adja.

A Jupiler nevét mégis sokkal kevesebben ismerik az ország határain kívül, mint a másik nagy belga márka, a Stella Artois nevét. Ennek oka, hogy a márkák tulajdonosa, az Ab-Inbev az utóbbiból csinált nemzetközi brandet. Ennek köszönhetően gyártják a Stella Artois-t Bőcsőn is.

Belgiumban sokáig ellenálltak a pils elterjedésének, a belgák szorgalmasan fogyasztották megszokott söreiket és támogatták helyi sörfőzdéiket, így történelmi söreik sokkal tovább megmaradtak, mint az általános volt. Az első világháborút követően, a nagyipari sörfőzés megjelenése, meghozta a változást és a belga pils megkezdte Belgium meghódítását.

A végső győzelemig még évtizedekig kellett várni, a Jupiler 1966-os indulásáig, még szép számmal akadtak az országban tradicionális sörfőzdék. A belga pilsek, amelyek kevésbé komlósak és keserűek, mint az észak-német és kevésbé malátásosak, mint a bajor pilsenerek, ettől kezdve, a rámenős marketingnek és a kellemes árfekvésüknek köszönhetően, rövid időn belül népszerűvé váltak a belga fogyasztók körében is.