Helena Bier-Herr: A sör kora című könyvében a Közösségteremtő erő című fejezetben ölvashatjuk az alábbi elmefuttatást.

„A sör azáltal, hogy étel és ital, hogy közösséget alkotó erő, miközben utat nyit a végtelen lehetőségek előtt, aközben vissza is rángat bennünket az élet valóságába. A sör köldökzsinór az égi és földi, a virtuális és a reális között. Az ízeivel kiemel bennünket az elvont valóságból. A böfögés megmutatja a tényleges, valóságos és megkérdőjelezhetetlen tapasztalati arcát, az ízek komplexitása és az alkohol viszont felemel az érdeknélküliség, majd a közösségi lét világáig. Ez az a pont, ahol a sör lehetőséget kap arra, hogy a rég megtört egységet megteremtse, hogy a világon minden embert elvezessen a másikhoz.

Úgy tűnik, a világhálón a sörrel kapcsolatos képek közül jóval többön szerepel kettőnél több pohár, mint a bort ábrázoló képek között. Ugyanígy a sörrel kapcsolatos képek egy fokkal obszcénabbak is a bor reklámainál. Ennyi maradt a sör eredeti, mély értelméből. És az alábbi kis történet, amely szintén a sör lényegéhez kötődik:

A mester a tanítványai előtt elővesz egy nagy üvegedényt. Érett paradicsomokkal tölti meg, majd megkérdezi a tanítványokat: „Tele van az üveg?” Azok azt válaszolják: „Igen”.

Ekkor mazsolát szór még az üvegbe, az aszalt szőlőszemek könnyedén beférnek a paradicsomok közé. Újra megkérdezi a tanítványokat: ”Tele van az üveg?” Azok azt válaszolják: „Igen”.

Ezt követően a mester homokot vesz elő, és a homokot könnyűszerrel beleönti az üvegbe. Ezt követően harmadjára is megkérdezi a diákokat: „Tele van az üveg?” Azok azt válaszolják: „Igen”.

A mester sört vesz elő. Beleönti az üvegbe. Most már valóban tele van az üvegedény. A tanítványok érzik, jelentős tanításról lesz szó, azonban nem étik még annak lényegét. Ezért a mester elmagyarázza nekik: az üvegedény kinek-kinek az életben kapott ideje, amelyet jól kell kitölteni. A paradicsom jelképezi a legfontosabb dolgokat, a családot, az egészséget, a barátságot, a hitet. Ezek a dolgok már önmagukban is elégségesek egy teljes élethez.

A mazsolák az élet egyéb, kisebb jelentőségű, ám fontos dolgait jelentik, a jó munkahelyet, a vagyont, a sikert. A homok pedig a mindennapi apróságokat.

Ha az ember rosszul jelöli ki a sorrendet, az apróságokkal kezdi a fontosok helyett, észreveszi, hogy minden nem fér bele az idejébe. Figyelni kell a sorrendre, ismerni kell, hogy mi az igazán fontos. Ha csak az apró dolgokra fordítunk nagy energiát, nem lehet teljes az élet. „Mindenki ügyeljen hát rá, mi is fontos az életében, először a lényeges dolgokra fordítson időt, csak azután a többire, hiszen az úgyis csak homok.”

A nagy bölcsesség megértése után már csak egy kérdés maradt: mit jelent a sör?

– Teljesen mindegy, hogyan töltötted meg az életedet a dolgaiddal, egy sörnek a barátaiddal mindig van helye – válaszolta a mester.

(Tehát) A sör nem egyszerűen egy ital vagy élelmiszer, hanem közösségi tőke. A róla való tudás pedig hatalom. Amennyiben a sört ismételten a helyén tudjuk kezelni, fel tudjuk használni Isteni erejét, képesekké válhatunk új kapcsolati rendszereket, új fórumokat teremteni a társadalmi diszkurzusok számára. A sör az eredeti formájában egy teljesen új beszédmód alapja lehet, olyan új gyakorlatokat hozhat magával, amelyek átalakítanak meglévő uralmi viszonyokat. A sör diszkurzusa nem egyszerűen csak a sör filozófiáját jelenti, hanem a világunk megváltoztatását. Persze forradalmakban nem hisz már senki, annak ellenére sem, hogy a sörnek mégis csak forradalmi ereje lehetne. Bárki képes barátokkal az értékesért összefogni!

 Ki az, aki ne szeretne a sörről, esetleg sör mellett beszélgetni? ilyen emberrel még nem találkoztam. Ezek a beszélgetések vezethetnek egy jobb világhoz…”

Visszatérve a bemutatott képeslaphoz, íme a hátoldala:

 A képeslapot feltehetően egy magyar színész küldte haza Pestre 1900 augusztus 13-án Hervég Irma kisasszonynak, aki a Rózsa utca 44-ben lakott. Az esemény egy színi előadás lehetett, amit Oberammergau polgárai nézhettek meg a magyar társulat előadásában.

 A képeslap rányomtatott szövege a kép után: Oberammergau nach der Vorstellung azaz Oberammergau az előadás után.

A sörözős Utolsó Vacsorát ábrázoló képen pedig a következő szöveg olvasható: Prosit Leut, guat is’s ganga heut! – azaz egészségetekre emberek, nagyon jó a mai nap!

Azt sajnos nem tudom, hogy ez a képeslap külön erre az alkalomra lett-e kinyomtatva, vagy rendszeresek voltak Oberammergau faluban az ilyen Passio-játékok és más, az utolsó vacsorát, vagy Jézus életét felelevenítő színházi előadások. A levélíró szövegéből azonban az derült ki, hogy igen nagy volt az érdeklődés, sok néző és telt ház fogadta a magyar társulatot.

Mindenesetre azt tudjuk, hogy Oberammergau (5474 fő lakos) falu Németországban, a Bajor-Alpokban. Világhírnevét a Passió-játéka hozta meg, amit több mint 350 éven át, majd minden évtizedben megtartottak, több ezer látogató előtt. (Wikipédia)

 A Passió-játék

A katolikusok és protestánsok közötti vallási ellentétek kegyetlen háborúba sodorták Európát, a következmény éhínség s a példátlan pusztulást okozó pestisjárvány lett. A katolikus Bajorországban 1627-ben kezdődött a szörnyű járvány. A veszély közeledtének hírére Oberammergau elöljárói körülzáratták a községet. Őröket állítottak, akik éjszaka tüzek mellett virrasztottak, s senkit nem engedtek be. Egy valakinek sikerült kijátszania a védelmet: a közeli Eschenlohéban dolgozó Kaspar Schissler az évenkénti egyházi ünnepségre mindenáron haza akart menni szülőfalujába. Saját családja és az egész falu szerencsétlenségére behurcolta a járványt. 1632. október végére már 84 felnőtt és sok gyermek halálát okozta.

A megtört lelkű túlélők 1633-ban egybegyűltek a plébániatemplomba, és ünnepélyesen fogadalmat tettek: ha Isten megszabadítja a falut a vésztől, tízévenként előadják a Passiójátékot. A csodával határos módon a halál nem szedett több áldozatot, és Oberammmergau lakói és leszármazottai mai napig betartják az ígéretet. Több mint 350 éven át, majd minden évtizedben megtartották az előadást, dacolva a hivatalos tilalmakkal, elszenvedve a nehézségeket és bírálatokat, még háborús időszakban is. Az 1940-es passió természetesen elmaradt, s az 1950-es újrakezdés a hamvaiból föltámadt főnixmadár mítoszával egyenértékű, hiszen a két évtizedes szünet után a passió több mint félmillió látogatót fogadott. A helyszín kezdetben csak a kis templom volt, 1930 óta fedett színpad áll a faluban.

Manapság a passió reggel 9-től délután 5 óráig tart, ebédszünettel. Mindenki részt vehet rajta, akár gyerekek is. Helyet foglalni érdemes jóval a passió előtt (akár két évvel előtte!). A passió mellett Oberammergau fafaragványairól is híres. A faluban fafaragó képző iskola is működik. A kis utcákon fafaragók boltjai sorakoznak, portékáikon általában vallási témákat örökítenek meg.

 A SARS-CoV-2 vírus által okozott világjárvánnyal összefüggésben a 2020-as játékot 2022-re halasztotta a szervezőbizottság. Az ez évi Passio játékra már csak azért is érdemes elmenni, mert többféle kitűnő sört is lehet akkor megkóstolni!!!