Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A nagy utazás
2019. október 21. írta: Merza Gábor

A nagy utazás

mrz01.jpgOktóber második hétvégéjén barátaimmal gondoltunk egyet  és felültünk egy Prágába menő vonatra, de Párkánynál leszálltunk, hogy megnézzük a több száz éves hagyományokkal rendelkező Simon Júda hídi vásárt . Rosszul döntöttünk. Előre is közlöm, hogy két pozitív élmény ért e napon: a párkányi restiben Anita és a Green Pub.

Amint leszáll tunk a vonatról első utunk a restibe vezetett, ahol is szomjunkat oltottuk és tanulmányoztuk az étlapot, menü már nem volt, viszont a konyha működött. Gusztánál gusztább ételeket hordott a fiatal kiszolgálólány, aki egyben pultos is volt – munkáját serényen és jó kedvvel végezte. Anita – mikor bemutatkoztam Ő ezt a nevet mondta. mrz03.jpg

– Majd eszünk a városban! – felkiáltással mi mégis taxiba ültünk és irány a város. Ez volt a második rossz döntésünk. Tudniillik a vásár alkalmából annyi ember sereglett össze a világ minden pontjáról, hogy a város kitehette volna a megtelt táblát. Mozdulni is alig lehetett, nem hogy beülni egy étterembe és kényelmesen megebédelni.

És mit láttunk a párkányi búcsúban? Sok embert, egy jókora tömeget. És mit vettünk a búcsúban?  A nagy levegőn kívül, semmit.  

Az is komoly fizikai felkészültséget igényelt, hogy áttörjük magunkat a híres neves Green Pubig, ami persze a vásár másik végében helyezkedett el. Kemény küzdelem árán, azért odaértünk és a szép sörválasztékból kóstolgattunk rendesen. De itt meg konyha nem volt.

mrz02.jpg

Így idővel taxit hívtunk. Hosszas várakozás után az meg is jött. Indultunk vissza a restibe, ahol Anita várt bennünket mosolyogva. Csakhogy időközben a szakács meg hazament. Szerencsére sör az volt, és a nyitva tartás is kitartott, amíg megérkezett a vonat. Anita is lehúzta rolót, de mielőtt ez megtette volna, a maradék juhtúrós pogácsákat nekünk adta. Hála neki, mégsem haltunk éhen!

Persze a MÁV, mint mindig, most is kitett magáért. A Nyugati pályaudvar helyett – valami vágányzár miatt – negyven perccel hosszabb menetidő után, a Keleti pályaudvarra érkeztünk, így Pesten is lekéstünk a vacsoráról. Szerencsére a cseh büfékocsiban, cseh sört mértek és a hangulat is nemzetközi volt.

Mi mindenesetre eldöntöttünk, hogy jövőre  tovább utazunk Párkánynál.

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr5815244278

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Árpa Jankó · http://serteperte.blog.hu 2019.10.21. 17:58:11

A büfékocsi az nekem is bejön. Rendes cseh sörök, jó áron!
süti beállítások módosítása