Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Requiem a bécsi kocsmákért
2018. augusztus 18. írta: Kovács Gábor Maláta

Requiem a bécsi kocsmákért

bejzli.jpg

„A Beisl egy bécsi mikrokozmosz, amelyben az élet valósul meg: nem elbűvölő, nem szép, de mindig hiteles.” A mondat Clemens Marschall írótól származik, aki Klaus Pichler fotóriporterrel néhány éve igyekszik megörökíteni a bécsi kocsmavilág kihalófélben levő műfaját, a kocsmát. 

A „Wiener Beisl” egyik fontos jellemzője, hogy ugyanazok a vendégei, akik egykor, csak közben megöregedtek, az alkohol elhasználta agysejtjeiket és minimálisra csökkentette esélyeiket az érvényesülésre. Mivel a fiatalok már másfajta vendéglátóhelyeken pusztítják el napi alkoholszükségletüket, az olyan intézmények, mint a „Brantweiner” és a „Beisl” és néhány év múlva már csak emlékek lesznek.

Ezeknek a kocsmák a közönségét szinte kizárólag törzsvendégek alkotják. Az „idegenek” sokszor az ajtóból fordulnak vissza. Aki a pesti „nyócker” kocsmáiban szocializálódott, persze nem retten vissza, sem a félhomály, sem a tántorgó figurák láttán. Hazaérkezik.

A vendégek többségének – fogalmazzunk finoman – alkoholproblémái vannak és jó néhányan megfordultak már börtönben is. Szinte valamennyi vendégnek van valamilyen egészségügyi gondja, kapcsolati problémája és ott van a múltban a munkahely elvesztése vagy egyéb szerencsétlenség.

A múlt mégsem olyan fényes, ahogy azt beszélgetéseik során emlegetik. Mégis, amíg még meglesznek a „bejzlik”, lesz egy hely, ahol kibeszélhetik bajaikat, találkozhatnak a cimborákkal és időnként még segítséget is kaphatnak a szesztestvérektől. Az ilyen régi kocsmákban a vendégek sokasága harminc-negyven éve jár a törzshelyére és most úgy néz ki ennek rövidesen vége.

Hogy velük mi lesz, senki se tudja, de talán nem is érdekel senkit. A könyv legalább az emléküket megőrzi: Clemens Marshall, John Pichler Golden days before they end 

 

 További kocsmafotókért kattints a névre! Fotó: Klaus Pichler

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr5214188501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brumifiu 2018.08.18. 16:07:03

Láttam egy filmet melynek címe: I.M. Kulcsos Borharapó. Fenn van a Youtubon