Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Gösser 1982
2015. augusztus 20. írta: Árpa Jankó

Gösser 1982

A bejegyzés arra keresi a választ, hogy ez az egyébként teljesen középszerű sör, hogy válhatott egykor a magyar fogyasztók kedvencévé. Az évszám 1982 – azaz 34 évvel ezelőtt. Nem volt még világútlevél, honfitársaink csak három évente kapták meg kiutazáshoz az akkor már száz dolláros valutakeretüket és azt sem mindenki. Az állami exportban a fogyasztási cikkek túlnyomó része a KGST országokból érkezett, így aztán minden, ami a vasfüggönyön túlról származott kincsnek számított és aranyáron cserélt gazdát a farmernadrágtól, a táskamagnóig bármi.

Sört felesleges is lett volna nyugatról importálni, hiszen a fogyasztók ekkor már minden mennyiségben hozzájuthattak kedvenc világosaikhoz. Balatoni, Borsodi, Kőbányai, Szalon és a méltán elfeledett Arany Hordó is bőséggel fogyott. Ínyencek – igaz valamivel drágábban – csehszlovák és NDK sörök sokasága közül válogathattak. Prazdroj, Staropramen, Berliner, Radeberger és Wernesgrüner és az itthon palackozott cseh és szlovák sörkülönlegesség jelentették a választékot.

A Monimpex azonban látott fantáziát az osztrák Gösserben. Bevezetését a vendéglátásban kezdték meg. Elsőként, 1982-ben, a Régiposta utcában nyílt meg Sörpatika néven egy Gösser söröző. Nagy, körbeülhető pulttal, addig soha nem látott elegáns sörtoronnyal. masszív rusztikus bútorokkal és persze horror áron. A sört akkoriban itthon még különlegesnek számító Gösser címeres pohárba csapolták és minden olyan volt ahogy egy igazi nyugat-európai sörözőben – képzelték itthon. 

A siker minden elképzelést felülmúlt, így aztán sorra nyíltak a hasonló Gösser sörözők. A Kecskeméti utcában, a Csaba utcában, a Krisztina körúton, a Kálvin téren és még az akkor Schmitt Pál igazgatta Astoria szállóban is. A sörről majd mindenki szuperlatívuszban beszélt – hiszen az Óperencián túlról érkezett. Főleg ezért ízlett mindennél jobban. Csak kevesen maradtak hűségesek a csehszlovák és kelet-német sörökhöz és még ha a többség ragaszkodott is a hazai kommerszhez – a Gösser mindent vitt...

Az imázs tökéletesnek bizonyult mindaddig, amíg a hazai Gösser gyártás 1994-ben meg nem indult. A soproni Gösser Spezial néven került forgalomba, és teljesen leváltotta az importot. Olcsóbb lett, de ez már nem volt az igazi. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr382120753

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brumifiu 2018.09.11. 20:50:11

A cikk teljes mértékben igaz én is ugyanezt éltem át. Az addigi kedvenc Radeberger sört felváltoztatta a Gut , Besser, Gösser. Rajongtam érte. Utam során ha egy Gösser sörözőbe ütköztem azonnal megálltam és bementem minimum egy sör erejéig, de volt mikor lehorgonyoztam. Bécsben persze majdnem pórul jártam , mert ott minden utcasarkon volt egy. Ez az imádat egészen addig tartott míg egy szép napon Eszterházán a presszóban rendeltem egy üveggel. Mikor megkóstoltam arra gyanakodtam , hogy lejárt a szavatossága, megvizsgáltam , de nem ez volt a probléma , hanem az , hogy ezt már Magyarországon gyártották. Savanyú volt és a jól ismert ízharmónia szétesett és erősen vízízű lett. Vagyis undorító. Legközelebb Bécsben a Práterban ittam egye igazi Gössert , de már ott is jobban ízlett a drágább "Házisör" . Így lett vége egy nagy szerelemnek, győzött a finomabb.