Olvasom Tony Caviar bejegyzését a csökkenő magyar sörfogyasztásról (folyekonykenyer.blog.hu/2011/03/30/no_a_kisuzemi_sorok_piaci_reszesedese) és végérvényesen elszomorodom. Főleg miután utánanéztem, hogy mit ír erről a sóhivatal, azaz a Magyar Sörgyártók Szövetségének honlapja.

Ez utóbbi tevékenysége immár évek óta kimerül abban, hogy a hazai söróriások – ilyen a világon nincs, hogy egy ország sörfogyasztását gyakorlatilag 95 százalékban három gyártó ellenőrizze – minden potenciális riválisát ellehetetlenítse. Tevékenységüknek köszönhetően lehetetlenültek el az importőrök, a hazai kis sörfőzdék és lett a hazai sörpiac szürke és unalmas!

Nem osztom Tony Caviar lelkesedését, hogy a csökkenő mennyiségből immár közel húszezer hektoliterrel részesül a körülbelül negyven házi sörfőzde. 1991-ben az akkori 10 millió hektoliteres piac 5 százalékát jelentette a mintegy 300 (!) kis üzem! Igaz az import is közelítette az egy millió hektolitert! Azaz a kisüzemek sem napi néhány hordót sör tudtak még annak idején értékesíteni!

Aztán jött a privatizáció és a nagyok – Borsod, Kőbánya és Sopron – tulajdonosainak köszönhetően nem csak a kis üzemek lehetetlenültek el, hanem bezárták a sörgyárat Nagykanizsán, Komáromban, Monoron is, és Martfű léte is csak hajszálon múlik.

A piac egyre hígabb, lassan már csak a gazdaságos sörök piaca mutat némi emelkedést – a fogyasztás 75-80 százalékát ezek a csatorna és a kommersz sörök teszik ki. A helyzet soha nem volt ilyen kétségbeejtő – a csökkenő keresletet nemcsak a lakosság elszegényedése, hanem a hirdetésekkel és megfelelő marketinggel megtámogatott izgalmas különlegességek hiánya is rontja. És a lejtőn nincs megállás, mert a jó sörre szomjazók legnagyobb ellensége – sajnos – a hazai söripar!