Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Talpon maradni
2010. november 26. írta: Árpa Jankó

Talpon maradni

A kocsma klasszikusai a munkásosztály kialakulásával jöttek létre. A munkáltató kantinjai, ahol mindenféle élelmiszerek mellett a különféle alkoholokat is hitelbe, a fizetés terhére lehetett vásárolni, éppúgy ismerősök Jack London elbeszéléseiből, a bolíviai ónbányászok nyomorúságából, mint a csonttá fagyott szibériai favágók históriáiból. Persze a gazdagok is ittak tágas lakásaikban, drága éttermeikben, de a rossz minőségű italokkal lerészegedés az mindig is a prolik privilégiuma volt.
Nem véletlen hát, hogy Magyarországon a munkásosztály eltűnésével, ma a kocsma az identitását keresi. A létező szocializmusban talponállóvá, italboltá silányított kocsmák, ahol – a minden támaszkodónál megtalálható spiclitől való félelemben – a többség csendben borította magába az alkoholt végveszélybe kerültek. Sajnos azonban nem alkoholista lett kevesebb, csak az üzlethelyiséget más profillal gazdaságosabban lehet üzemeltetni. Tekintettel arra, hogy többségük fontos közlekedési csomópontokban – útban a gyár felé – helyezkedett el, helyükön mindenféle jövedelmezőbb vállalkozás – bank, gyorsétterem, gyógyszertár, szépségszalon – nyílt. Igen, jövedelmezőbb vállalkozás, mert a kocsma manapság már távolról sem tartozik abba a kiemelkedő kereseti kategóriába, mikor még a lángossütő, a zöldséges, a kötödés és a butikos mellett a „gebines” számított a meggazdagodás lehetséges útjának. Annak idején műszakváltáskor Csepelen a Tanácsház téri kocsmában több mint ezer feles fogyott el röpke félóra alatt. Az ötórai nyitás előtt félórával pincérek hada kezdte kitölteni a cserkót, hogy felkészülten várják a munkába indulókat, majd rövidesen a munkából érkezőket. Ma – a kevés csomóponti kocsma kivételével – a talponállók közönségét javarészt törzsvendégek alkotják. Ugyanazok, mint régen: berúgott vagy erre készülő melósok, kiábrándult értelmiségiek, magányos nyugdíjasok és egykor szebb napokat látott úriasszonyok. Az utóbbi években hozzájuk csapódtak az összeroppant munkanélküliek és a jobb sorsú hajléktalanok. Az ilyen kocsmában már nem csak silány kannás bort, de jobbféle italokat is tartanak. Javarészt persze az olcsó bor és a kommersz égetett szesz megy, de tartanak már sört és alkalmasint márkás szeszes italokat is. Igaz, a közönség többnyire olyat választ, amivel napi ezresből megszerezhető a napi mámor. Mindez azonban már nem biztosít kiemelkedő keresetet a kocsmárosnak, aki gyakran alkalmazott nélkül nyomja le a napi tizenkét-tizennégy órát.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr741751727

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Jámborné Balog Tünde - EGY KISVÁROSI HAJLÉKTALANRÓL 2010.12.01. 08:02:28

HAGYMALEVELEKÖcsémuram, kedves Kelemen!Előző levelemben a hidegről panaszkodtam, s ámbár azolta beköszöntött Szent Márton nyara egy kis enyhüléssel, már múlóban, csak a sült lúd csontjai maradtak a nagy pecsenyéstálon.A vereshajú Hajléktalan is ázik-fá...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ogreface 2010.11.27. 11:40:24

Szép találmány volt a "talponálló", itt nem lehetett soha sem tévedni abban, hogy miért is látogatják az emberek és milyen italok felé tendálnak, mik a favoritok. Régi szép emlékek! Nekem is volt egy...

Kanapé · http://ulogarnitura.blog.hu 2010.11.27. 14:29:57

Az6 volt a legjobb biznisz, nem kell szórakozni a vendégge, nem kell nagy hely. Bejön megiszik kettőt hármat, fizet aztán megy tovább... mint a futószalagon :D