A milk stout avagy a „tejes stout” 1909-ben jelent meg, amikor William Melhuish élelmiszervegyész, a Mackeson Breweryben dolgozott. Melhuish azt javasolta, hogy a stout főzésénél a szokásos sörfőző cukrok helyett használjanak tejcukrot.
A sör nevét onnan kapta, hogy a sörfőzőmesterek az erjedésben levő sörhöz laktózt – a tejben is megtalálható – természetes cukrot adtak, majd lehűtötték a folyadékot és ezzel megállították az erjedés folyamatát. Az így kapott stout meglehetősen édes és alacsony alkoholtartalmú ital volt, ezért délutáni társasági italnak ajánlották, sőt még gyermekeknek is engedélyezték a fogyasztását. Az egykor brit fennhatóság alá tartozó Málta szigetén pedig a milk stouthoz még B-vitamint is adtak, s kifejezetten ajánlották szoptatós anyáknak.
1929-ben a Whitbread, miután megvette a Mackesont sörfőzdét, lehetőségeket látott a milk stout-ban s ezért az 1930-as években komolyan reklámozták a terméket. Az eladások megugrottak és piacvezető természetesen a Mackeson lett, bár még jó néhány sörfőzde készített milk stoutot, amit úgy árultak, mint egészséges italt.
„Minden egyes pint 280 gramm tiszta tej erőt adó szénhidrátját tartalmazza” – hirdette a bristoli George sörfőzde palackjai címkéjén. „Serkentő és élénkítő, eszményi főzet reumásoknak. betegeknek és minden munkásnak.”– állította a sunderlandi Vaux szlogenje.
1946-ban egy minisztériumi vizsgálatának részeként, elrendelték, hogy tej szót többé ne használják sörökhöz, mivel félrevezeti a fogyasztót. A tejes stout nem tejjel, hanem tejcukrral azaz laktózzal készül, ám a minisztérium úgy érvelt, hogy a név arra enged következtetni, hogy a sör teljes tejet tartalmaz. A Brewers' Society – Sörszövetség – tagjai morgolódtak ugyan, amikor 1946 elején meghallották a hírt — de aztán elfogadták az intézkedést. A háború utáni munkáspárti kormány első hónapjaiban a Brewers' Society, ennél nyomasztóbb kérdésekkel szembesült, mint amilyen a szigorú jegyrendszer, a sör magas adója és az államosítás halvány árnyéka voltak.
Ha szövetség nem is, sok tag azonban háborgott a rendelet miatt. Egyikük megkérdezte. korlátozott ideig használhatja-e az „azelőtt milk stout néven ismert” kifejezést a címkén. A minisztériumi tisztviselők azonban ebbe sem mentek bele, ahogy a „tejcukros stout” elnevezés használatába sem. Így aztán Angliában vagy „cream” vagy „sweet” stoutnak nevezik, más országokban azonban továbbra is használják az eredeti elnevezést, hiszen a milk stout ismét igen népszerű amit a sörforradalomnak köszönhetünk, hiszen a típus kedvelt a házi sörfőzők körében.
A sötét, pörkölt alapanyagok dominálják, melyek ahogy a száraz stoutnál, itt is kávés és csokis ízeket eredményezhetnek. A komlókeserűség mérsékelt, alacsonyabb, mint a száraz stoutnál. Közepestől erős édesség jellemzi, melyet a tejcukor hozzáadásától kap és megmarad a befejezésig, így egyensúlyozza pörkölt alapanyagok valamint a komló keserűségét – írja róla a BJCP.
