Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Hrabal és a polnai Mestan sörfőzde
2017. december 17. írta: Árpa Jankó

Hrabal és a polnai Mestan sörfőzde

bohusek.jpgPolnát és az itteni sörgyárat említi Bohumil Hrabal (1914-1997), a világhírű cseh író is, aki e környéken töltötte gyermekkorának meghatározó részét, az I. világháborút és az azt követő rövidebb időszakot. Hrabal – akkor még Bohumil Kilián – mostohaapja, Frantisek Hrabal, a sörgyárban volt könyvelő, s édesanyja, Marie is itt dolgozott. A kis Bohous, akit mostohaapja ekkor íratott saját nevére, az utcán nevelkedett.

A kisfiú, bizarr vörös kabátkájában, rendőrsapkában kóborolt a városban, kétszer is majdnem vízbe fúlt – egyszer a patakban, másszor meg a tér közepén a díszkútba. A temetéseken és lakodalmakon hívatlan vendégként mindig részt vett, s a helyi cukrászdában hozomra vette az indiánert, hogy aztán megvendégelhesse a város szegény gyerekeit. A távolabbi vasútállomásról kísérelt meg egyszer potyautasként eljutni Brno-Zidenicében lakó nagymamájához.

„Mikor eszembe jutott Zidenice vagy Polna, egész úton az iskola felé mérgemben egy tégladarabot rugdostam” – írja később egy hagyatékában talált írásban arról, milyen érzéseket váltott ki belőle a Nymburkba való költözés. Élete vége felé Hrabal kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy hamvait helyezzék szerettei mellé – vagyis a Sörgyári Capriccióból megismert Francin, Maryska, Pepin bácsi társaságába – egy POLNAI SÖRGYÁR feliratú üveges sör szállítására használt rekeszbe Hradistko temetőjében.

polna.jpg

A legrégibb említés a cseh-morva határon fekvő Polnáról 1242-ből való. A polnaiak viszonylag gyorsan megtanulták örömüket lelni a seritalban, s így 1442-ben saját sört kezdtek főzni. Ez az év a sörfőzde alapításának éve. A világos és vörös sör-, valamint a pálinkafőzés előjogát Hynek Ptácek, a polnai uradalom birtokosa adományozta Polna városának.

A sört a helyi iparosok és gazdálkodók, a város védőfalain belül, saját házukban készítették. Ezért az előjogért cserébe a főzetből keletkezett hasznot a házak felújítására kellett fordítaniuk. A sör iránti egyre nagyobb kereslettel együtt, csakúgy, mint ahogy más városokba is, önálló sörfőzdét alapítottak, melyben a sörfőzők meghatározott rend szerint váltották egymást.

Az uradalom birtokosai a polnai várban ugyancsak saját sörfőzdét tartottak fönn. A város és a sörfőzdék virágázása az 15-16. századra tehető, ami annak köszönhető, hogy Polna a Magyarországra vezető kereskedelmi útvonal egyik fontos állomása volt. Bár mindkét eredeti sörfőzde a tűz áldozata lett, rövidesen mindkettőt újjáépítették, fokozatosan korszerűsítették. Polnában egészen a 20. század közepéig folyamatos volt a sörgyártás.

A polnai sörfőzde a mennyiségét tekintve a kisebb sörfőzdék közé tartozott, melyből annak idején Csehországban igen sok volt. Ezek a helyi sörgyárak minden város, kolostor, uradalom a helyi büszkeségek közé tartoztak. Az ilyen kis sörfőzdéknek – a mai hatalmas több százezer hektoliter sört előállító, számítógépekkel vezérelt kolosszusokkal ellentétben – sajátos varázsuk volt. Itt a sörfőzés valóságos rituálé volt. A Mestan sörfőzde tulajdonosa részes sörfőzési jogú társaság volt. A társaság vezető testülete a sörfőzési részesedéssel felruházott házak tulajdonosainak közgyűlése volt. 104 ilyen ház volt a történelmi városközpontban. Tulajdonosváltás esetén ez a jog öröklődés, adásvételi vagy egyéb szerződés útján cserék gazdát.

A sörfőzde tulajdonosai – a jogosított sörfőzdei részesek, akik osztalék formájában vették ki a keletkezett hasznon – érdekeltek voltak a sörfőzde korszerűsítésében, amire a söripari szakemberek, a sörfőzők tettek javaslatot. A sörfőzdének saját malátázója volt, s valamikor Polnában komlóültetvények is voltak, így a sört helyi alapanyagból tudták gyártani. Kiváló ízű vizet vezettek a sörfőzdébe a környező tűlevelű erdőkből facsöveken keresztül.

A háborús idők kivételével folyamatosan gyártották a 10 fokos világos, a 12 fokos ászoksört és a különleges vörös gránátsört.. A polnai sör csodálatos ízére még ma is emlékeznek a városban és környékén. A megrendelőknek fahordókban és 1 literes üvegekben szállították a sört, melyeket elláttak a gyár emblémájával. Ezek az üvegek ma nagy értéket képviselnek a gyűjtők körében.

A polnai sörfőzdét az ötvenes években államosították, s az új tulajdonos megszüntette a sörgyártást. Egy ideig az üzemben még készítettek üdítőket, s a kiváló pincéket zöldségtárolásra használták. A szocialista üzemeltetőknek sikerül 40 év alatt teljesen tönkretenniük e valamikor kiemelkedően berendezett sörgyárat. A totalitárius rezsim bukása után – a visszatérítési igények törvényi szabályozásának következtében – a gyár régi tulajdonosai, a jogosított sörfőzdei részesek nem kaphatták vissza a sörfőzdét, hogy újra beindíthassák a termelést.

Az enyésző ipari objektumot vásárolta meg 2000-ben Ivan Vlach vállalkozó, miután lezárult a felszámolásról folyó többéves bírósági hercehurca. Az új tulajdonos szándéka, szerint megőrizte volna műemléknek nyilvánított, sörfőzde eredeti jellegét, különös tekintettel, a sajátos kéménnyel rendelkező, főzőház épületére, mely a város egyik jellegzetessége. A tervek szerint egy mini sörfőzde is nyílt volna az épületben, de a szép tervekből egyelőre csak az épület rendbehozatala valósult meg.

A bejegyzés trackback címe:

http://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr3813507935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.