Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Szól a rádió
2017. április 23. írta: Árpa Jankó

Szól a rádió

columbo_mr.jpg

A történetírók szerint, már az első kocsmában is zene szólt. No persze nem a ma megszokott gépzene, hanem a élő, ahogy ma mondanánk. De hogy is lehetett volna másképp az ókori kultúrákban, hiszen a a rádió , a lemezjátszó és a magnetofon feltalálásra még évezredeket kellett várni, nagyjából a huszadik század elejéig. Addig maradt az élő kocsmazene. Ez többnyire „egyszemélyes” zenekart jelentett: leginkább pianistát, vagy hegedűst, a jazz „feltalálása” után a hegedű és a bendzsó duóit és előkelőbb táncos helyeken a szalonzenekarokat.

A Magyarországon egykor oly divatos ötórai tea, vagy az éjszaki bárok sem volt elképzelhetők élő zene és persze alkoholfogyasztás nélkül. Olyan zenészek karrierje indult az éjszakából, mint a zongorista Cziffra György, vagy a dobos Kovács Gyula. A hatvanas években aztán a zenegépek (jukeboxok) vették át a zeneszolgáltatást a vendéglátóhelyeken. A legnagyobb gyártóról, Franz Rudolph Wurlitzer-ről elnevezett eszköz minden magára valamit is adó „kocsmában” felbukkant. A pénzért működtetett gépek repertoárja több mint száz kislemezből állt, de bizony olykor egy-egy tréfás, vagy italtól mámoros vendég akár tízszer is lejátszatta a géppel a kedvenc nótáját.

A wurlitzer átvette a hatalmat és használata egészen a nyolcvanas évekig tartott, amikor szerepét átvette a magnetofon, később a kereskedelmi rádiók, majd a CD-lejátszók, hogy mára a számítógépnek adják át át a kocsmai zajszolgáltatást. Nem véletlenül használjuk a zajszolgáltatás kifejezést, hiszen az ember nem gépzene, pláne nem kereskedelmi rádiót hallgatni megy kocsmába, hanem a haverokkal kvaterkázni, amit nem ritkán akadályoz meg a túltolt hangerővel szóló zene.

columbo.jpg

Tapasztalataink szerint ennek lehalkítását kérni az egyik legsúlyosabb sértés a kocsmáros számára. Szerencsére azért maradtak még helyek, ahol ha egyáltalán, akkor is visszafogottan szól a „rádió” és a kocsma alapzaját a diskuráló emberek moraja és az összeütögetett söröskriglik csilinegelése adja. 

Fényképeink a Mr. & Mrs Columbo sörözőben készültek, ahol vagy két tucatnyi régi rádiókészülékben gyönyörködhetünk, amelyek bár üzemképesek nem valószínű, hogy valaha még megszólaljanak.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://serteperte.blog.hu/api/trackback/id/tr4312448015

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Sztárom az italom 2017.04.24. 21:13:54

Mit üzen a web?Heti alkoholos hírek, költemények. A Heti sajtó lenyűgöző, benne adok-kapok, tekintet nélkül nemre, korra, kivagyiságra, s pont ez benne a legszebb ,mert ritka tilalom az italom, nem válogat. Hétszentség'17/16 2017. 04. 17. Eg...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Foky Kutya 2017.04.24. 06:05:11

Jó elnézegetni, és sörözgetni alattuk és mellettük.